Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (vallásügy, költői) <Vallásos elképzelés szerint> a léleknek a halál utáni, elmúlás nélküli, időtlen állapota; örökkévalóság (2). Az öröklétbe költözött. □ Hogyha magába fogadt az öröklét bölcseje, a sír: Akkor béke veled, legyenek szép álmaid ott lenn. (Petőfi Sándor) Egyszerre fáj a | Halál és öröklét eszméje. (Vajda János) Hol kezdődik és hol végződik a valóság? ezen | dől el talán az egész | élet, s amit léleknek hívnak, és | istennek, öröklétnek. (Szabó Lőrinc)
2. (költői) Örökkévalóság (1). □ E bár rövid, de gazdag életen Kimerítem egy öröklét üdveit. (Vörösmarty Mihály) Könnyű neked beszélni tűrelemről, Előtted egy öröklét van kitárva. (Madách Imre)
3. (irodalmi nyelvben, túlzó) Nagyon hosszú idő, örökkévalóság. □ Egy öröklétnek kínjait tűrém. (Eötvös József) Drága nap, mit nála tölték, Kedvesemnél, drága nap! | Üdvességben egy öröklét S futtában egy pillanat. (Petőfi Sándor)
öröklétű.