Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HÁTRAMARADT melléknév -an, (csak a 2. jelentésben:) -abb
1. Olyan <személy, állat>, aki, amely menet közben v. egyéb körülmények között a többiektől elmaradt. A menetelő csapatból hátramaradt katona; a nyájból hátramaradt birka. □ A gyermek szomorúan vergődött, síva kiáltá Hátramaradt apját. (Vörösmarty Mihály) Még mindig nem mertem helyemből megmozdulni, vártam, hogy a hátramaradt két vívó felöltözzék és elmenjen. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Olyan emberi közösség, amely fejlődésben, haladásban a többiektől elmaradt. Hátramaradt nép, ország. A műveltségben hátramaradt tömegek szomjazzák a tudást. □ Mi látjuk még az Európától hátramaradt Debrecenben is azt a hatalmas áramlatot, mely az asszonynépség egyenjogosításáért küzd. (Ady Endre)
3. Olyan <személy>, aki vkinek a halála után életben maradt, ill. olyan <ingatlan v. ingóság>, amely vki után örökségképpen visszamaradt. Hátramaradt árvák, család, özvegy; a szülők elhunytával hátramaradt ház. □ Ki hogy az volt, Aminek énekelem, tudniillik férfi, mutatja Hátramaradt nagy kostöke. (Arany János) || a. Olyan, ami vminek elmúlása, megszűnte után belőle maradt. □ Visszatekintenek a lehunyó fény régi nyomára, S hátramaradt sugarát fölfogják tiszta kebellel. (Vörösmarty Mihály)