Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KERESŐ [e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy>, aki vmit keres (I. 1–6). Állást, lakást kereső ember; az igazságot kereső művész.
  • 2. Olyan <személy>, aki munkájával jövedelmet szerez, keresethez jut. Jól kereső munkás; a kereső népesség. □ Életüknek semmi más alapja nincs, csak a kereső férj. (Móricz Zsigmond)
  • 3. Olyan, ami keresetet nyújt, biztosít. Kereső foglalkozás, pálya.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. Az a személy, aki vmilyen foglalkozással pénzt keres, akinek keresete van; nem eltartott. Önálló kereső. Ő a család keresője.
  • 2. (fényképészet) <Fényképező gépen> az a külön lencsével, tükörrel ellátott v. kihúzható, felcsapható keretszerű alkatrész, amelyben a felvenni szándékolt kép v. kicsinyített mása látható.
  • 3. (csillagászat) Kisebb méretű, nagy látómezejű távcső, amelyet nagy távcsövekre v. katonai műszerekre szerelnek föl, hogy a keresett égitestet v. tárgyat (pl. holdrakétát, repülőgépet) könnyebben meg lehessen találni.
  • 4. (ritka) <Könyv végén levő> tárgymutató, névmutató. || a. <Kül. segédhivatalokban> kézírással vezetett füzet a beérkezett ügyiratok, levelek, adatok bizonyos szempont szerint (pl. tárgykör, benyújtó neve) való nyilvántartására.
  • Szóösszetétel(ek): 1. keresőmező; keresősáv; 2. hibakereső; kenyérkereső; kincskereső; trónkereső.
  • keresői.