Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan <személy>, aki ír(t) vmit. Szépen író gyermek; levelet író nő; cikket író tudósító.
II. főnév -t, -ja
1. (Prózai szép)irodalmi művek alkotásával (hivatásszerűen) foglalkozó személy. Beérkezett, gyenge, híres, jó nevű, kezdő, kiváló, neves, rossz, termékeny író; → ifjúsági író; művészeti, népszerűsítő, tudományos író; → népi írók. □ Balzacot a kénytelenség tette íróvá. (Ambrus Zoltán) Nincs senki, költő és író, | ki ne szeresse stílusod, gúláidat és Nílusod, | regék regéje, Kairó. (Kosztolányi Dezső) Az író élete nem múlik el, csak befejeződik, elkészül, mint egy könyv. (Babits Mihály) || a. (határozott névelővel v. birtokos viszonyban) Vmely irodalmi mű alkotója; szerző. A Zalán futásának írója. Halljuk az írót! □ Toldi irójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre! (Petőfi Sándor)
2. Az, aki vmit ír(t). E sorok írója. A levél íróját kiderítették. □ Olvastunk egy cikket valamely napilapban, melynek írója azon panaszkodott, hogy nagy költőink közül csak Petőfinek van több szobra az országban. (Babits Mihály)