Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan <Ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Vacog a foga: <főként személynek a hidegtől, láztól, félelemtől, izgalomtól reszketve> sűrűn egymásután összeverődik, összekoccan a két fogsora; vacog az álla: <kül. a hidegtől> alsó állkapcsa reszket, és rendsz. a fogai is összekoccannak. Úgy fázott, félt, reszketett, hogy vacogott a foga v. még a fogai is vacogtak belé. □ Álla vacog kissé, pedig állig nincs is a vízben. (Arany János) A hideg úgy lelte, hogy vacogott a foga. (Móricz Zsigmond) Fázunk. Reszket minden porcikánk, vacog a fogunk. (Nagy Lajos) || a. Vki vacog: <hideg(rázás) v. félelem miatt> reszket, didereg (gyak. úgy, hogy olykor a fogai is összekoccannak). Látom, hogy vacogsz, vedd fel a kabátodat. □ Haldokolva vacogott a dádé. (Arany János) Mikor a szobájába ért Panna, még jobban vacogott a hidegtől. (Gelléri Andor Endre)
2. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Vacogva mond vmit. □ Szó sincs róla! vacogá összeverődő fogakkal. (Jókai Mór)