CÁFOLHATATLAN melléknév -ul, -abb (
irodalmi nyelvben,
régies) cáfolhatlan
Olyan, amit nem lehet megcáfolni; aminek igazságát nem lehet megdönteni.
Cáfolhatatlan bizonyíték, érv, kijelentés, megállapítás, okfejtés, tény. Cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy
Ennél cáfolhatatlanabb állítást ritkán hallani. □ Mit feleljen oly okokra, melyeket egész életében cáfolhatatlanoknak tartott
(Eötvös József)