Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. (népies) <Nyomósító szó, rendsz. rövid felelet v. az állítmányt rövid alakban megismétlő szó után.>
1. <egyes számú 3. személyű igével kapcs., némileg rokon jelentésben az az mutató névmással.> Elvitte magával, el a. □ Ha az alföldön útazik az ember, a kocsmárosokkal is meggyűl a baja Fizetned kell, hogy szóljon hozzád egy-két szót, enni pedig fizetésért sem ád. Nem a. (Petőfi Sándor)
2. <Első, második személyű igét tartalmazó kifejezés tagadásában mutató, vonatkoztató érték nélkül:> bizony. Nem hallgatok én rá, nem a. □ Tán disznótorra készültök? Nem a! mondja a gyerek. (Tömörkény István)
3. A biz a [abbiza], (régies írva: a biza is): <ráhagyás, helyeslés kifejezéséül:> úgy bizony. □ Alig hisz szemének. "A biza, a biza! Eszemadta ékes helyes királyfia!" (Vajda János)
II. (népies) <Távolra mutatással kapcsolatban használt nyomósító szócska a mondat végén, ritk. önállóan is:> ni. Ahol a! Nézd a! Oda tedd a! Ott a! Ott van a! □ Hazánk némely vidékén a ni! rámutató szócska helyett egy a mondat végéhez ragasztott rövid a és e hangzik például: "Ott mén-a! Itt fekszik-e!" (Arany János) Elkapja Szélpál karját s a vízre mutat, kiáltva: A! Valóban. Lassan fölmerül a sárga hullámokból egy fej, de ismét eltűnik. (Tömörkény István)
III. (Suttogó vagy halk hangon ejtett rövid hang, gyakran a felemelt ujj figyelemkeltő mozdulatával) (tájszó, főként gyermeknyelv) <Vmely hangbeli jelenségre figyelmeztető, odahallgatásra felhívó szóként.> A! Hallod? A! Valami zörög ott! □ A magyar gyermek már az első gagyogásnál saját szavakat használ "pá" a szava, ha köszönt, tompa "a-a", ha figyel valamire. (Jókai Mór)