KUKORÍT tárgyatlan ige -ott, -son; -ani (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (népies, régies, hangutánzó)
<Kakas> egyet v. egyszer kukorékol. □ A kakas kukorít; valahára megvirrad már! (Jókai Mór) Egy tépett farkú kiskakas
hangosat kukorított, aztán ijedten ugrott el. (Móricz Zsigmond)