KÖZÖNSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. Általában vmely szempontból összetartozó személyek nagyobb közössége, csoportja <rendsz. vmely nyilvános eseménnyel, tevékenységgel kapcsolatban, ill. vmely ténykedés v. vállalat szempontjából>. Báli, fogyasztó, műértő, zeneértő közönség; a közönség elé → lép. □ A tisztelt közönség éppen olyan szívesen olvassa a kritikát, mint a regényt. (Jókai Mór)
- 2. Vmely alkalommal, főként előadásra v. sportesemény megtekintésére egybegyűlt személyek csoportja, összessége. Gyászoló közönség; hálás közönség. A közönség lelkesen tapsolt. □ A mai közönség nem különbözik annyira a három századdal ezelőtt élt közönségtől, mint a mai egyes ember az akkoritól. (Ambrus Zoltán) || a. Vkinek, vminek közönsége van: (széles körű) érdeklődés nyilvánul meg iránta, sokan olvassák, megnézik, meghallgatják. Az előadásnak, hangversenynek nem volt közönsége. A tárlatnak nagy közönsége van.
- 3. (ritka) Vmely alkalommal v. vhol összeverődött emberek csapata. Kocsmai közönség. □ Itt-ott bóbiskolni kezdenek, és alváshoz készül a közönség. (Tömörkény István)
- Szóösszetétel(ek): 1. közönségbiztosítás; közönségfogás; közönségnevelő; közönségszervező; közönségtoborzás; 2. nagyközönség; nézőközönség; olvasóközönség; törzsközönség; vevőközönség.