ISTENES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (néha kissé gúnyos) Istenben hivő <személy>. Istenes vén ember. □ Beteg szívvel, istenes ember, Vallok neked, ím, kicsi párom. (Ady Endre) || a. Istenről szóló, vele kapcs. <irodalmi alkotás>. Istenes ének, vers.
- 2. (bizalmas) Olyan <dolog>, ami tűrhető, ami még elfogadható, elviselhető. Ez még istenes. □ Kegyelmeteknél még mind istenes a világ sorja, de nálunk kell azt megnézni
(Jókai Mór)
- 3. (bizalmas, gyak. tréfás) Istenesen: alaposan, derekasan. Istenesen eldöngették. □ Drága komámasszony,
Üsse agyon férjét és szidja meg istenesen, ha Még eztán sem fog nekem írni az ilyen-amolyan. (Petőfi Sándor)
- istenesség.