Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A hall [1] igével kifejezett érzékelési folyamat; az a tény, hogy vki, (vmi) hall vmit. Vminek a hallása; (ritka) Hallásból ismer vmit, tud vmiről: hírből, hallomásból; első hallásra: úgy, hogy csak egyszer hallotta; hallás után: a) úgy, hogy hallotta; b) kotta nélkül, emlékezetből, nem kottából megtanulva <énekel, játszik vmely zenedarabot>. □ Jaj! látnia sem kell: hisz elég hallása. (Arany János) [A vers] meg volt semmisítve. Még Petőfi hagyatékában sem található fel; egyedül Sükei tudta, ki egy hallásra megtanulta azt. (Jókai Mór)
2. Halló érzék. Éles, finom, tiszta hallás; jó a hallása; → nehezedik a hallása; romlik a hallása; → elveszti a hallását. Az öt érzék egyike a hallás. A hallás szerve a fül. □ A döngve, csattogva visszaömlő hullámoktól pillanatnyilag elvesztettem látásomat, hallásomat. (Kuncz Aladár) || a. (zene) (Zenei) hallás: zenei hangok felismerésének és megkülönböztetésének képessége, a zene iránti érzék. → Abszolút hallás; nincs hallása; jó hallása van. □ Akinek a zenéhez hallása nincs, abból jó matematikus még lehet. (Arany János) Tudta azt, hogy neki "nincs hallása", s ez az édesanyjának igen nagy szomorúság volt. (Móricz Zsigmond)