ESZ [1] [ë] tárgyas ige ettem [ë-e], evett [ë-ë], (
népies,
régies) ett [ë], egyen; enni [ë-ë, ë] (kül. 1. és 2. személyű tárggyal)
Eszik (3, 5), emészt (3, 4).
Mindent esz a penész, a rozsda. Esz a méreg (engem): nagyon mérges vagyok; (
bizalmas)
esz a fene (téged)
: nyugtalan, kötekedő, veszekedő hangulatban vagy; rossz hajlamod kezd erőt venni rajtad. □ Első versemet egy nyári napon | írtam, a hortobágyi vonaton |
Döcögtünk. Ett az unalom. (Szabó Lőrinc)
- Igekötős igék: átesz; elesz; felesz; kiesz; megesz; teleesz.