Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FORMÁZ
FŐÚR
FÚR-FARAG
FÜGE
GABALYÍT
GICCSES
GOMBOSTŰ
GONDOLATRITMUS
GUSZTUS
GYALÁZATOS
GYALUL
GYÁRT
GYENGÉCSKE
GYERMEKROVAT
GYERMEKVERS
GYERMETEG
GYÖNYÖRŰ
GYÚJTOGATÁS
GYŰJTEMÉNY
HÁBORÚS

BUFOG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon buffog (népies, hangutánzó)
  • 1. <Ember, állat> ismételten v. hosszabb ideig tompa, mély, öblös hangot ad. □ [A verset] elolvasta … s nagyokat buffogott közbe. Teletömte az orrát tubákkal … s újra és újra morgott. (Jókai Mór) Őszülő szakállát tépdelte, … úgy buffogva, mintha a föld alól hallatszanék a hangja. (Tolnai Lajos) || a. (vadászat) <Szarvasbika> mély, ugatáshoz hasonló hangot hallat. || b. (tájszó) <Személy> mélyről, tompán, erősen köhög. Folyton bufog ez a gyerek, nagyon meghűlt.
  • 2. Vki v. főleg vmi többször, tartósan tompa, mély, öblös hangot ad; pufog. Bufogott a háta, mikor verték. Bufog a nagydob. Forr, bufog a víz a fazékban.
  • bufogás; bufogó; bufogtat.