FÜGE [e] főnév fügét, fügéje [e]
A fügefának körtéhez hasonló alakú, édes, húsos, apró magvú gyümölcse.
Fügéből befőttet készít. □ Illatja rozmarinnak, Mézíze a fügének,
Szájunknak és szemünknek S orrunknak is mi [= milyen, mennyire] kellő
(Csokonai Vitéz Mihály) Körte és barack között | hevert kékes magányban, satnyán, ráncosan | egy bús füge. (Babits Mihály) || a. Ez mint aszalva fogyasztott déligyümölcs.
Egy koszorú füge. □ Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs, Mit csak terem a nagy szultán birodalma
(Arany János) Miért a versek
: árulni halk bánatomat, Mint cukros, fanyar fügét a kucséber? (Tóth Árpád) A spanyol Vöröskereszttől
ajándékcsomagok érkeztek. Volt bennük mézeskalács, füge, datolya. (Kuncz Aladár)
- Szólás(ok): (tréfás, gúnyos) Fügét mutat: a) <kicsúfolás, elutasítás kifejezésére> hüvelykujjának hegyét behajlított mutató- és középujja közt kidugja; b) durván v. gúnyolva elutasít vkit, vmit.
- Szóösszetétel(ek): 1. fügebor; fügeízű; fügekávé; fügeültetvény; 2. koszorúfüge.
- fügés.