Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FORMA [1] főnév formát, formája I. Vmely tárgynak, személynek megjelenési módja.
  • 1. Vmely fizikai értelemben vett testnek, természeti alakzatnak v. élőlénynek látással v. tapintással érzékelhető térbeli megjelenése, főleg körvonalaiban jelentkező egységes képe; alak (I. 1). A ház, a hegy, a szék formája; jó, szép, tetszetős formája van. □ Megjelent az "Ostor" új száma … a napilapok formájában. (Kosztolányi Dezső) || a. Formák: az emberi, főleg női test térbelileg észlelhető alkotóelemei, idomai. Telt formák. Ez a ruha jól kiemeli a formákat. □ Gyönyörködve nézte a leányka domborodó formáit. (Krúdy Gyula)
  • 2. Vminek a szokásos, elfogadott, jónak v. szépnek tartott alakja. → Kimegy a formájából v. elveszti a formáját. Ennek a kalapnak nincs formája. || a. Nincs emberi formája: külseje igen rossz hatást kelt. □ Napról napra soványodott, nem volt már emberi formája. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (mértan) Mértani forma: a térbeli elemek valamelyike, ill. ezek alakulata: pont, vonal, síkidom v. test. II. Olyan tárgy, eszköz, amellyel a tárgyaknak vmilyen térbeli alakot lehet adni.
  • 1. Általában olyan minta, mely vminek vmely meghatározott alakot ad. Formába → igazít. A kalapos formára húzza a kalapot. || a. (konyhaművészet) Olyan edény, amelyben a beleöntött ételanyag megfelelő alakúra sülhet vagy keményedhet. A torta tésztáját formába töltik. A pudingot kifordítják a formából.
  • 2. (műszaki nyelv) Vmely öntvény negatívja, melybe a megolvasztott fémet beleöntik. Formába öntés. || a. (nyomdászat) Vaskeretbe zárt, nyomásra váró, kész szedés, ill. lemezek, dúcok. Formát → zár. III. Általában az a mód v. rend, ahogyan vmely létezőnek, folyamatnak, cselekvésnek belső tartalma, lényege megjelenik, megnyilvánul.
  • 1. Vmely létező, folyamat v. cselekvés megjelenési módjának, ill. lefolyási rendjének egyik lehetséges változata; alak (III. 1). Más formát ölt, vesz fel; változtatja formáját; átesik a betegség enyhe formáján. □ Édesapám … vállalkozó lett …, aki a saját szakállára vállalt, s az életnek egy új formáját vállalta ezzel. (Móricz Zsigmond) || a. Tervszerű műveletnek, munkának vmely módja, módszere, eljárása. A bérházépítés új formái; az osztályharc változatos formái; a termelés szocialista formái. □ A Magyar Népköztársaság állama … harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || b. Közlésnek, érintkezésnek vmely módja. Burkolt formában; kellő, megfelelő, tisztességes formában; tréfás formában; nem találja el a megfelelő formát. □ Sokat gondolkoztam azon, amit most mondok neked, hogy milyen formában közöljem. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (gyak. többes számban) Vminek a megállapított, elfogadott v. szokásos módja, rendje. Az emberi érintkezési formák; a törvényes formák megtartásával; ünnepélyes formák között; túlteszi magát a formákon. || a. (gyak. többes számban, rosszalló) Hagyományos, megmerevedett, üressé, értelmetlenné vált módja vminek; üres formaság. A forma kedvéért; a formák embere; a formák mellőzésével.
  • 3. Vminek a formájában, vmely formában: vmilyen minőségben, vmiül, vmiként. Segély formájában kiutalt összeg. A vetőmagot egyéves hitel formájában osztják. □ Tanácsot kért … [a] tapasztalt üzletembertől, hogy pénzét … hol és milyen formában helyezhetné el teljes biztonságban. (Mikszáth Kálmán)
  • 4. Vmely anyagnak, tárgynak bizonyos feltételek mellett bizonyos időn át tartó (halmaz)állapota; alak (III. 2). A víz hevítéskor gőz formájában távozik. || a. Fejlődésben levő dolognak bizonyos időn át tartó állapota. A földművelés kezdetleges formája; az ipar fejlett formája.
  • 5. (sport) Jó erőnlét, sikert, eredményt hozó testi-lelki állapot. Jó formában van; nincs formában; → kifutja a formáját; → kiússza a maga v. a legjobb formáját. IV. A szerkezeti v. kifejezési elemek összefüggésének rendje.
  • 1. (tudományos, politika) Vmely gazdasági, politikai, társadalmi alakulatnak szervezete, berendezése, amelynek szabályozó, alakító rendjében folyik az illető alakulat élete, működése. Vmely gazdasági, kormányzati, társadalmi, uralmi forma.
  • 2. (művészettörténet, irodalomtudomány) Azoknak a szerkezeti, kifejezésbeli elemeknek egységbe fonódó rendszere, amelyekkel a művész v. az író mondanivalóját kifejezi, művét megalkotja. Drámai, kötetlen, kötött forma; → verses forma; a forma és a tartalom összhangja; formájában nemzeti, tartalmában szocialista. □ Vörösmartyban a legtöbbször az eszme küzdött a formával. (Gyulai Pál) Sophocles … játszik a formákkal, … színpadi hatásokat keres. (Péterfy Jenő) Formát keresni minden gondolatnak És elvérezni egy fonák igén … (Juhász Gyula) || a. (irodalomtudomány) Nyelvi, kifejezésbeli mód, stílus. Mély gondolatok nehézkes formában. || b. (irodalomtudomány) Versforma. Magyaros formában írt vers. Megpróbált klasszikus formában is verselni.
  • 3. (nyelvtudomány) Nyelvtani kategória, nyelvi alak (IV. 3). Az ige műveltető formája.
  • 4. (filozófia) Vmely meghatározott tartalommal összefüggő, attól elválaszthatatlan belső alkat, szerkezeti rendszer, felépítés. A kultúra, a művészet formái; a forma és a tartalom dialektikus egysége.
  • Szóösszetétel(ek): 1. formaadás; formabevonó; formacső; formadarab; formaéhség; formagazdagság; formahiány; formajáték; formajog; formakészítő; formakészség; formakülönbség; formaszekrény; formaváltoztatás; formazáró; 2. alapforma; államforma; árforma; áruforma; dalforma; egyforma; egyenértékforma; életforma; értékforma; esküforma; kalapforma; kormányforma; létforma; öntőforma; papírforma; pénzforma; szedésforma; térszínforma; tortaforma; versforma.