Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELNŐ tárgyatlan ige fölnő, (népies) felnől, fölnől
  • 1. <Ember> testi és szellemi kifejlődését eléri, felnőtt válik belőle. Anyai → kéz nélkül nő fel; a → szeme előtt nőtt fel. Most már felnőttem, nincs szükségem kíséretre. □ Ágról szakadt árva, … úgy nő fel, miként a vad fa. (Eötvös Károly) Az ember egyre vénül, verset ír, tanít … Felnő és azt se tudja, hogy mi végre. (Radnóti Miklós) || a. <Állat, növény> teljes fejlettségét és magasságát eléri; fölnyúlik. □ A gyom óriássá nő fel, Hajba kap a szélvészes idővel. (Arany János) A mag megfogamzott, a fa felnőtt, és úgy támadt a nyomán az erdő. (Tömörkény István)
  • 2. Vhol, vmiben v. vhogyan (fel)nevelkedik. Vidéken nőtt fel. □ Megszokta az a bejárónő a nehéz munkát, abban nőtt fel. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) (Ki)fejlődik. □ Athenae drámája szabadság tején nőtt fel … De Indiában a gondolat le volt bilincselve. (Arany János)
  • 3. (ritka) Felszaporodik, számban gyarapodik. □ Az izmaelita secta olyan sokaságra nőtt már fel, hogy az egész világra szétterjedt. (Jókai Mór)
  • felnövés; felnövő.