ÉRTEKEZÉS [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (ritka, régies, hivatalos) Az értekezik (1) igével kifejezett tevékenység, folyamat, megbeszélés, tárgyalás, tanácskozás. □ Maga ment ki az istállóba, Marcival értekezést tartandó. (Jókai Mór) Nem háborgatjuk üzleti értekezését. (Csiky Gergely)
- 2. Nagyobb terjedelmű tudományos dolgozat. Doktori értekezés; esztétikai, nyelvtudományi, vegytani értekezés; értekezést ír vmiről. □ Hagyjuk ezt, regényt s nem politikai értekezést írok. (Eötvös József) Nem írt verseket, hanem tudományos értekezéseket. (Jókai Mór)
- értekezési.