Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELINDUL [l-i] tárgyatlan ige fölindul
  • 1. (ritka) Felfelé indul. Felindult a hegyre, a toronyba. || a. (ritka, költői) Harcra, küzdelemre, tevékenységre indul. □ És most mégis, indulj föl, erőm, | Indulj föl megintlen [= ismét] a Földről. (Ady Endre) S hol táborokba gyűlt bitangok | verseim rendjét üldözik, | fölindulnak testvéri tankok | szertedübögni rímeit. (József Attila) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Felindul vmi után: elindul vminek a keresésére, földerítésére. □ Királyi levelet ohajtott felőle, Hogy öccsét könnyebben kitudja belőle, Ha netán kegyelmet nyerne idő mulva, És az öröksége után felindulna. (Arany János)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Felindul (vmin, vmi miatt v. ritk. vmiért): indulatba jön vmitől, vmi miatt. Felindult a méltatlan bánásmódon. □ Az valódi nagy, Ki fel nem indul ha nagy oka nincs. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Természetrajzi rendkívüliség az egész … Kár volt érte úgy felindulnunk. (Jókai Mór)
  • felinduló.