Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FŐÚR főnév
  • 1. (gyak. többes számban) (történettudomány) Nagybirtokos főnemes v. nemes. Főpapok és főurak; a főurak torzsalkodása, vetélkedése, lázadása, összeesküvése a király ellen. □ Egy gazdag főúr kéret tégedet nőül. (Jókai Mór) Petőfi Sándor … nem bírta kinyomatni az összegyűjtött verseit … A főurak, akiké volt az ország, nem törődtek az ilyesmivel. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (népies, bizalmas) Főtisztelendő úr, plébános. □ Mise után a sekrestyés … hozzám alázatoskodott: – Tisztelteti a főúr, ebédre várja a tésuramat [= tekintetes uramat]. (Gárdonyi Géza) Sapkáját mélyen levette …, mintha maga a főúr jött volna teljes ornátusban. (Krúdy Gyula)
  • 3. (bizalmas) <Vendéglőben, kávéházban, főleg megszólításként:> főpincér. Főúr, fizetek! Küldje a főurat!