Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELNYŰ tárgyas ige
  • 1. <Ruhafélét viseléssel, hordással> nagyon elkoptat, elvisel; elszaggat, tönkretesz. Ezt a cipőt már egészen elnyűttem. Kabátját elnyűtte. □ A divat több ruhát elnyű, mint az emberek. (Arany László–Shakespeare-fordítás) || a. <Használati tárgyat használat, gyakori igénybevétel által> elkoptat, tönkretesz. Elnyűtte az ostort, a táskát. □ Mennyi mogyoróvesszőt elnyűttem rajtad e rút hajlandóság kiirtása céljából … (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) <Mondást, dalt, verset gyakori ismétléssel, alkalmazással> elcsépeltté tesz. Ezt a tréfát már elnyűtték. □ Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő, … Öreg úrnak egyről sincs tudomása. (Arany János)
  • 2. (átvitt értelemben) <Erős igénybevétel, kíméletlen bánásmód, ill. sok szenvedés, kínlódás által> elcsigáz, tönkretesz vkit v. vmit. A sok gyerek elnyűtte az asszonyt. Az élet elnyűtte arcát. A hadifogság elnyűtte. □ Az idő … éltem is … elnyüvé. (Arany János) Két lovat elnyűtt az útban. (Jókai Mór)
  • elnyűhetetlen; elnyűhető; elnyűvés.