ELBÍBELŐDIK tárgyatlan ige
<Aprólékos v. csekély fontosságú dologgal, játékkal> bíbelődve elpiszmog, elbabrál.
A kis lány órák hosszat elbíbelődik rongybabájával. || a. Vmely munkát a kelleténél hosszabb idő alatt végez el; bíbelődve elvesződik.
A könyv név- és tárgymutatójával egy hétig elbíbelődött. □ Ó régi nyár, mikor a vén verandán Két új poéta régi verseken Elbíbelődött. (Juhász Gyula)