Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZÖNGEMÉNY
ZSENGE
ZSONGÍT

ZÖNGEMÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (régies) zengemény [ë-e v. e-e] (kissé régies)
  • 1. (bizalmas, gúnyos) Értéktelen, költői ihlet nélkül keletkezett, dilettáns v. kezdő költőtől származó, rendsz. rövidebb (lírai) vers, költemény. Fűzfapoéták zöngeményei. Több lapnak beküldte zöngeményeit. Örökösen gyötörte barátait zöngeményeivel. □ Amit ő dalolt, szívből jött, … míg amazoknak a zengeménye csinált dolog volt. (Jókai Mór) Mikor égették el az óriásian rossz zöngeményeket tartalmazó … verseskönyveket? (Nagy Lajos)
  • 2. (régies) <Főleg énekelt> dal, dallam. □ Szellembeszéd az, mely nemesb körökbül Felénk rebeg, mint édes zöngemény. (Madách Imre)