VIGÉCKEDIK [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
bizalmas,
gúnyos)
(
1945 előtt) Kereskedelmi utazóként működik, ez a foglalkozása.
Fiatal korában vászonáruval vigéckedett. □ Az a munkás
, akinek a munkája eredményével te vigéckedel, s egy hét alatt félezer koronát kerestél, egy hét alatt csak huszonöt-harminc korona munkabért kapott a gyártól. (Nagy Lajos) || a. (
átvitt értelemben,
ritka) Fűnek-fának kínálgat, ajánlgat, sokakra rá akar sózni vmit.
Hiába vigéckedett a verseivel, nem közölték őket sehol.