VIBRÁL tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben) (kissé
választékos)
Rezeg, remeg <vmely tárgy, jelenség>.
Vibrál a műszer mutatója; vibrál a csillag, a gyertya, a villany fénye; vibrál a mozikép; vibrál a szeme: (idegesen) rebeg, repdes a szeme;
vibrál a hangja. A tárgyak vibrálnak szeme előtt. □ Szemem
elfátyolosodik, a tárgy, melyre nézek
, elkezd vibrálni, s én nem látok semmit. (Tompa Mihály) Szemem előtt zöld karikák vibráltak. (Kuncz Aladár) || a. (
átvitt értelemben,
választékos)
Vmi vibrál vmiben: vmely (rendsz. szorongó) érzés feltűnően megnyilvánul.
Minden aggodalma ott vibrált a kérdésben. Bánat vibrál a vers minden sorában. || b. (
átvitt értelemben,
választékos)
Énekében v.
hangjában érzés vibrál: meghatón, hatással, érzéssel beszél, szaval, énekel; érzés nyilvánul meg, remeg szavaiban, hangjában.
- Igekötős igék: átvibrál; belevibrál; keresztülvibrál; végigvibrál.
- vibrálás; vibráló.