Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZÖNGEMÉNY
ZSENGE
ZSONGÍT

VESZ [2] [e] tárgyatlan ige -ek [ë], -el [ë] v. (régies) véssz; -tem, -ett [e, ë]; vesszen [e-ë], (csak jelentő mód jelen egyes 3. személyben, ritka:) veszik, (kissé népies, régies) vész
  • I. Használhatatlanná, semmivé válik; pusztul.
  • 1. <Dolog, ritk. személy> végső romlásba, a megsemmisülés állapotába jut; (el)pusztul. Veszni hagy vmit; veszni indul; veszni → tér. Vesszen a cselszövő! Vesszenek a bűnösök! □ [Julis] Hatalmas szemei, haragos beszédi Engem noha vesztenek … Rajta esik, hal, vész lelkem. (Balassi Bálint) László … alapelve volt: hogy "legyen igazság, és vesszen a világ." (Jókai Mór) Sirattalak, nem sirattál, Pártoltalak, veszni hagytál. (Ady Endre) || a. Veszve van: vki menthetetlenül a végső pusztulás előtt áll; vége van. Minden veszve van: bekövetkezett a legrosszabb eshetőség, semmi remény a helyzet jobbra fordulására. || b. <Több dolog, személy> sorra tönkremegy v. fogy, pusztul. A kertből egyre csak vesz a gyümölcs. Folyton vesznek a csirkéim. (szójárás) Pál → fordul köddel, ember vész döggel. □ [A gólyához.] Repűlj, repűlj! és délen valahol A bújdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk …! (Tompa Mihály)
  • 2. (határozóval) Vmibe, vhol v. vhogyan vesz: <személy, dolog> vhova, vmilyen állapotba kerülve v. vhol, vmilyen állapotban eltűnik v. meghal; vmibe v. vhol pusztul; odalesz. Vö: ottvesz (2). A folyóba, kútba, tengerbe, vízbe vesz; éhen vesz; → kárba vesz; → szomjan vesz. Mindnyájan az óvóhelyen vesztek. (durva) Vesztél volna az anyádba!: <dühös szitokként>. □ Hány ezer ember veszett, és vész minden nap a tengeren? (Mikes Kelemen) Nekünk | feleség s porontyainkat kell befogni, | ha veszni éhen nem kívánkozunk. (Katona József) Fal, fal egyre mind. | Kenyér s uborka az ebédjük mára | s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba. (József Attila) || a. Vhol v. vmibe vesz: <pénz, vagyon> játékban, vmilyen vállalkozásban megsemmisül, odalesz. Vö: ottvesz (1). Minden pénze a kártyaasztalnál veszett. Egész vagyona pereskedésbe veszett.
  • 3. (átvitt értelemben, népies) Vhol vesz: <személy, dolog> túl sokáig v. végleg ott marad vhol, úgyhogy nem lehet onnan eltávolítani; vhol ragad (I. 2a), ottvesz (3). Vmi a nyakán vesz(ik) vkinek: vmely árut nem tud eladni; nyakán marad vmi. A gúnynév rajta veszett. Hol veszett már az a gyerek? Nála veszett a könyvem. □ Azt mondja, hogy verseim nyakán vesztek… (Tompa Mihály) Hogy veszett volna odahaza még … egy félóráig! (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vkinek a figyelme, esze, szeme rajta vesz: hozzátapad, rajta marad. □ Minden figyelmem azon kis eleven boszorkányon veszett. (Jókai Mór) Befordulnék a szegleten, S ablakodon vész a szemem. (Gyulai Pál) || b. (ritka, tájszó) Úgy vesz(ik): <dolog> úgy, ugyanabban a nem kívánatos állapotban marad, ahogy volt v. van.
  • 4. Eltűnik szem elől. → Nyoma vesz; a ködbe, távolba vesz vmi. || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmibe vesz: úgy érintkezik vmivel, hogy fokozatosan átmegy bele, és saját lényege valósággal v. látszólag eltűnik benne. Felhőbe, homályba, ködbe vesz; a messzeségbe vesz. Az ég a látóhatárba vesz. A patak mocsárba vesz. □ Ködbe vész a nap sugára. (Arany János) Óriási homloka … kopasz tarkójába veszett. (Justh Zsigmond)
  • 5. (átvitt értelemben) Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük vesz: a) (bizalmas) teljességgel rabom (rabod stb.) lesz; elmélyülten, hosszú időn át foglalkozni kezd velem (veled stb.); belém (beléd stb.) bolondul. Vö: belevesz [2]. Ez a nő egészen beléd veszett. □ [A könyveket] nagyhamar megtalálta a gróf. És azután egészen beléjük veszett. (Jókai Mór); b) (régies) <személy> kötekedni kezd velem (veled stb.); belém (beléd stb.) köt. Nem szóltunk hozzá, s ő egyszerre belénk veszett. Vö: belevesz [2]. □ Ha … többet talált inni … az elégnél, beléjük vesz, és sorba veri valamennyit. (Jókai Mór) Majd belém veszett, szitkozódva a pecsovicsok ellen. (Vajda János)
  • II. (ritka, népies) <Állat> veszett lesz, megvész. Ez a kutya veszni készül, csorog a nyála.
  • Szólás(ok): több is veszett Mohácsnál: nem érdemes vele törődni, nagyobb kár is ért már ennél.
  • Igekötős igék: belevesz; elvesz; kivesz; megvesz; odavesz; ottvesz; összevesz.