ASSZONÁNC főnév -ot, -a (
irodalomtudomány)
Olyan rím, amelyben csak a magánhangzók azonosak, a mássalhangzók legfeljebb hasonlók, rokonok; magánhangzós rím. (Pl. nád-vág) □ És holmi rossz rímnél becsesb zománc A versen a szép csengő asszonánc. (Arany János)