VERSELÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A versel (1) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki versel (1). A verselés gyakorlása, mestersége, művészete, szenvedélye, technikája. Gyakorlott, ügyes a verselésben. □ Rosszul megy nekem ez a verselés
(Arany János) Nyakig vagyok már bent a verselésben. (Reviczky Gyula)
- 2. Vmely versnek külső formája, technikai megoldása, ill. ennek módja; versforma. Hangsúlyos, időmértékes verselés; → klasszikus verselés; magyaros verselés. □ A szigorúbb művészetre való törekvés
egy pillanatra fölfrissíthette verselésünket, de új
kezekben
mesterkedésre kellett vezetnie. (Babits Mihály)
- 3. (népies) Vers elmondása, szavalat. Megakad a verselésben.
- verselési; verselésű.