Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az üvegéhez hasonló összetételű, színtelen v. fémoxidokkal színezett pépes anyag, amelyet fém-, cserép- v. porcelán tárgyak felületére égetnek rá fedő-, ill. védőrétegül v. díszítésül, s amely e ráégetéssel sima, fényes, üvegszerű bevonatot ad. Átlátszó, átlátszatlan, égetett, festett, kent, rekeszes zománc; a zománc felpattogzik, megreped, lepattan, kicsorbul. A zománc az égetéskor kapja simaságát és üveges fényét.
2. (bonctan) A fog alapanyagát, koronáját borító védő bevonat. A fogat a zománc védi. Letört a fog zománca. Védenünk kell fogaink zománcát.
4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Az emberi bőr, kül. az arcbőr felületének természetes simasága, üdesége. □ Soha festő ilyen arcot nem álmodott! zománcát a rózsaszirmok utol nem érik. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Állat, növény testén, kül. virág felületén> finom bevonat, sértetlen sima szépség; hamvasság. A besztercei szilva zománca. □ S a hímes lepke kényes, dupla szárnyán | nem veszti a szivárványos zománcot. (Babits Mihály)
5. (régies, irodalmi nyelvben) Fém patinája. □ Mint szíve, ruhája is éjszín, S barna zománcok alatt jó fegyvere rejti világát. (Vörösmarty Mihály)
6. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vmely tárgy csillogó felülete; csillogás. A szem zománca. □ A tünemény ott látszott az égen, mely elveszté kék zománcát. (Jókai Mór) A márciusi napfény lenyalta a szép jégtábláról azt a szikrázó fehér zománcot. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Fény, dísz. □ Kettős zománcba vonjuk hirneved. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || b. (átvitt értelemben, ritka) Patina (2). □ Az antikságnak valami olyan zománca volt itt mindenen, amely már szinte keresettnek látszott. (Krúdy Gyula)
7. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vminek a zománca: léleknek, emberi tulajdonságnak, tevékenységnek, magatartásnak, szellemi alkotásnak eredeti, romlatlan szépsége. □ Ismerém lelked fehér zománcát. (Madách Imre) [A versben] az eredeti magyar népnyelv varázsa meg van törve, a népies előadás zománca elhalványodva. (Gyulai Pál) Ne legyen az életnek egyetlen durva, szürke foltja sem, amelyet legalább ne szeretnénk a művészet szent zománcával bevonni. (Ady Endre)