Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZOKOG ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
  • 1. tárgyatlan<Ember heves lelki fájdalomtól kényszerítve> eltorzult arccal, (felső)testében meg-megrázkódva, hangosan sír. Görcsösen, keservesen zokog. □ Hagyjátok őt a holttetemre Borulva sírni, … Zokogni, fölüvölteni. (Petőfi Sándor) Sírhalmot ölelve az anya zokog. (Vajda János) Úgy zokogott, hogy melle zihálása messzire elhallatszott a csöndes kertben. (Kosztolányi Dezső) A sötét szoba sarkában zokog | egy tehetetlen, guggoló gyerek. (József Attila) || a. tárgyatlan (ritka) Hasonló módon, de hangtalanul sír. Hangtalanul, magában zokog. □ És leült az udvar távolabb zugában, Ott fejét a térdin tenyerébe hajtá, S zokogott magában, de senki sem hallá. (Arany János) || b. tárgyas Heves sírás, zokogás közben mond vmit. Azt zokogta, hogy…
  • 2. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) <Szív, lélek> zokogásra késztető nagy fájdalomban van. Zokog a lelke, a szíve. □ Maga Toldi, ámbár szíve zokog jajtól, | Nem óhatta magát egy szörnyü kacajtól. (Arany János) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Fájdalmas érzelem vmely művészi alkotásban> többé-kevésbé burkolt formában megnyilvánul. Vörösmarty utolsó verseiben benne zokog az elvesztett szabadságharc fájdalma. Zenéjében ott zokog fiatalon elhunyt kedvese iránt érzett szerelme, epedése. || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Dal, zene, hangszer> dallamában, színezetében, ritmusában mély fájdalmat fejez ki, zokogásra késztető hangon szól. Zokog a dal, a nóta, a hegedű. □ Kis ujjaim alatt zokog a dal. | Sok régi ábránd újra visszaszáll ma. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) <Madár> fel-feltörő hangjával úgy énekel, mintha keservesen sírna. □ Zöld ágon kis gili [= gilicemadár] Zokogva búg. (Vörösmarty Mihály) Madárfiúk zokognak, várván Anyjokra, mely meg nem jelen. (Petőfi Sándor)
  • 4. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) Fel-feltörő, mély, sírásra emlékeztető hangot ad. □ Mi zokog mint malom a pokolban? … (Vörösmarty Mihály) Zokogott a tenger hánykodó hulláma A zugó fergeteg korbácsolására. (Petőfi Sándor) Állottam ifjan és riadtan, És hallgattam, mintha zuhogva Valami vak malom zokogna. (Tóth Árpád)
  • 5. tárgyatlan (átvitt értelemben, argóban, bizalmas) Panaszkodik, siránkozik, kesereg. Mindig zokog. Ne zokogj!: hallgass, egy szót se szólj!
  • Igekötős igék: átzokog; belezokog; elzokog; felzokog; kizokog; végigzokog.
  • zokogó.