Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
2. (rosszalló) Régi szokásokhoz v. elvekhez kicsinyesen és mereven ragaszkodó <(főleg idősebb) személy>; maradi. Vaskalapos professzor. Az apja egy kissé vaskalapos. □ Tedd tönkre e vaskalapos polgármestert (Tolnai Lajos) || a. (rosszalló) Ilyen személyre valló, reá jellemző <emberi megnyilatkozás, intézmény>. Vaskalapos beszéd, iskola. □ Igen jó iskola, bár egy kissé "vaskalapos". (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a (rosszalló)
1. Vaskalapos (I. 2) ember. Javíthatatlan vaskalaposok. □ Szellemi, testi részbül áll a vers. | Az első láthatatlan semmiség, Csak holmi vaskalapos hiszi még. (Arany János) Persze, ha ilyen ostoba vagy és nékik viszed el, a vén vaskalaposoknak! Mit gondolsz, megértik azok a Holnap Eszméit! (Karinthy Frigyes)
2. (elavult) Régi kollégiumokban: tanár <vaskalapjára célzó csúfnéven>. □ Volt a collegiumban egy tanár, vagy mint diákműszóval nevezik "vaskalapos". (Jókai Mór)