Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (gyak. rosszalló) <Személy> a vén korhoz közeledik, egyre inkább vénné válik; öregszik. Amikor az ember vénülni kezd, nincs kedve ugrabugrálni. Vénülünk lassan, de oda se neki. Vkinek a nyakára vénül: vkinek a nyakán marad. □ Az ember attól fél, hogy a nyakára vénülnek (Csiky Gergely) Reszket a dér sárguló haraszton, | Egyre vénül Ágota kisasszony. (Kiss József) || a. <Személy, szervezet, testrész> öregnek látszik, nyomot hagynak rajta a múló évek. Még negyven éves sincs, máris hogy vénül! Sokat vénült, mióta nem láttam! □ Az ember egyre vénül, verset ír, tanít. (Radnóti Miklós)
2. <Állat v. ritk. növény> életének végső, utolsó szakasza felé halad. A kutyája is vele vénül. || a. (átvitt értelemben, ritka) <Tárgy> egyre rozzantabbá, ócskábbá válik. Vénül már a ház. □ A csárda is vénült, vénült és roskadott. (Petőfi Sándor)
3. (ritka) <Intézmény, közösség> sok évet megél, ill. hosszú fennállása következtében egyre inkább időszerűtlenné válik. Vénül az iskolánk. □ S majd ha vénül a világ, Elmondják az unokáknak Ezt a kort a nagyapák. (Petőfi Sándor)