Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÜDVÖZLŐ
ÜGYES
ÜGYESSÉG
ÜLDÖZ
ÜTEM
ÜTEMEZ
VÁG
VAGY
VALAMENNYI
VALLOMÁS
VALÓ
VÁLOGATOTT
VÁLTAKOZIK
VÁLTOZAT
VAN [1]
VÁNDORÉNEKES
VARÁZSLAT
VARIÁNS
VASKALAPOS
VÉGIG

TÜNEMÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (ritka, régies) tűnemény Általában vminek látható megnyilvánulása, figyelmet keltő látvány, feltűnő jelenség.
  • 1. (régies, irodalmi nyelvben) <Felfokozódott izgalmi állapotban, beteges elragadtatásban v. álomban> vízióként v. álomképként, ill. képzelődésként megjelenő csodálatos látvány; látomás. □ Szállj Képzelet,… Ragadj magaddal s… Száz tüneményt, száz új scénát mutass. (Kölcsey Ferenc) Hó, vagy hab, vagy csillag rémlik…? | Nem, nem, más az: amit véltem, Csalfa tünemény. (Vörösmarty Mihály) Egy kicsiny sugárt adok, Mely biztatand, hogy csalfa tünemény Egész látás [= látomás], – s e sugár a remény. (Madách Imre) || a. (ritka, régies) Ugyanilyen lelkiállapotban felbukkanó rendkívüli, különös, megdöbbentő alak, földöntúlinak gondolt lény, kísértet. □ Ha jő megint a tünemény, legyen Szemünk’ tanúja. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • 2. (költői) Csodálatos, földöntúli lénynek gondolt személy. □ [A Reményhez.] Földiekkel játszó Égi tünemény. (Csokonai Vitéz Mihály) A jók csudáltak, mint az Egész javát | Titkon segítő mennyei tűneményt. (Berzsenyi Dániel) Ki ezen tünemény itt, aki másodszor száll le az égből mentségemre? (Jókai Mór)
  • 3. Vmely folyamat külső megnyilvánulási, megjelenési formája; jelenség. Légköri, természeti tünemény; érdekes, szokatlan tünemény; a csillaghullás, az északi fény, a napfogyatkozás tüneménye. □ A virtus nagy tüneményi Gőz, mit hagymáz lehele. (Kölcsey Ferenc)
  • 4. (régies) <A történelemben, a társadalmi, a kulturális életben> vmely figyelemre méltó esemény, jelenség. □ Örvendetes tünemény volt a Pesti Hirlap. (Vörösmarty Mihály) [A krumpli azokban az időkben] egész Európában nevezetes tünemény. (Vas Gereben) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Vmely kor, idő sajátos jelensége, jellegzetessége. □ A középkor tüneménye a remete. Mit keresne az ma már a vasutas és kerékpáros világban? (Eötvös Károly) || b. (régies) <Az irodalmi, a művészeti életben> vmely időszerű esemény, jelenség; irodalmi, művészeti alkotás. □ [A Szépirodalmi Figyelő] egy külön rovatban a külföldi szépirodalom jelesebb tüneményeit fogja bemutatni. (Arany János)
  • 5. (irodalmi nyelvben) Vmely gyorsan feltűnő, létrejövő s gyorsan elmúló, nagyon rövid élettartamú dolog. □ Földünk egy kis hangyafészek, Egy perc-hozta tünemény. (Kölcsey Ferenc) Egyik hervad, másik nyílik, Mindenik csak tünemény. (Berzsenyi Dániel) Egy rövid nap tüneménye létünk. (Vörösmarty Mihály)
  • 6. (minősítő jelzővel) (régies) A maga nemében ritkaságszámba menő, kivételesen nagy képességű, értékű, szépségű személy; fenomén. Ez a fiatal zongorista valóságos tünemény. || a. (bizalmas, tréfás) Alakjával, megjelenésével, jellegével vmire emlékeztető tárgy. Ez olyan szekrény formájú tünemény. Valami rekamiészerű tünemény volt. || b. (elavult, irodalmi nyelvben) Vmely nagyszerű, kiváló, ritkaságszámba menő irodalmi jelenség, dolog. □ Egyre nőtt elragadtatása; hiszen ezek [Petőfi versei] remekművek, hisz ez tünemény! (Jókai Mór)