ÜGYESSÉG főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. csak egyes számban)
Az ügyes (13) melléknévvel kifejezett tulajdonság, képesség; vmiben való gyakorlottság; rátermettség, élelmesség.
Bámulatos, boszorkányos ügyesség; mesterségbeli, sportbeli, testi ügyesség; (
gúnyos)
ügyesség, ne hagyj el!: <ügyetlen embernek szemrehányásul:> de ügyetlen vagy!;
összemérik az ügyességüket; nagy ügyességet árul el, mutat vmiben. Nincs benned egy mákszemnyi ügyesség sem. Ehhez a munkához sok ügyesség kell. Bámulták ügyességét. Nagy ügyességgel végezte dolgát. □ Minden ügyesség, mesterfogás, csak gyakorlat szüleménye. (Madách Imre) || a. Vkinek, vminek ügyes (13) volta.
Az asszony, a gyermek, a lovas, a szerelő, a vívó ügyessége; kezének, ujjainak ügyessége; a fogás, az ötlet ügyessége; a beszéd, az előadás, a játék, a vers ügyessége. Megdicsérték ügyességéért. □ Ferenc éppen olyan nyugodtan mosolygott, mint azelőtt, mikor még nem látta a bizonyságát az Etel ügyességének. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): kézügyesség.
- ügyességi.