UTÁNÉRZÉS [n-é] főnév (
irodalomtudomány,
művészettörténet)
Az a tény, hogy vmely író, művész nem tud szabadulni más író, művész vmely alkotásának hatásától, s azt fejezi ki, mintegy utánozza, másolja művében; idegen hatás.
A képen nagyon sok az utánérzés. || a. Olyan mű, irodalmi v. művészi alkotás, amely más író v. művész munkájának erős hatására, szinte utánzatként, másolatként jött létre.
Verse nem eredeti, csak utánérzés. || b. (
ritka) <Művészetben, irodalomban> az a képesség, amelynél fogva vki, főként kritikus, átérzi egy másik személy (az író, a művész, a hősök) érzéseit, lelki jelenségeit; beleérzés.