Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A természetestől, szokásostól visszataszító módon eltérő, rendellenes, kóros alakú, külsejű <élőlény>. Torz szörnyeteg; kétfejű torz állat. Összenőtt torz ikreket szült. || a. (ritka) Ilyen alkatú, alakú, külsejű <testrész>. Torz ábrázat, testalkat. □ Fáradtan pihen meg Torz válla egy kövön. (Tóth Árpád) Szemem tétován leste Mint csavarja szép ujjuk[at] | Torzzá a szörnyű kín. (Tóth Árpád)
2. A rendes, szokásos harmonikus vonások csúffá, visszataszítóvá válásával járó <főleg arckifejezés>. Torz fintor, vigyorgás. □ Marci ajkai torz mosolyra idomulnak. (Mikszáth Kálmán) Fáradt torz mosoly jelent meg az arcán. (Karinthy Frigyes) || a. (ritka, költői) Ellentétes, ellentmondó elemekből álló, ilyenekből összetett. □ Hallgasd most e verset, E torz kedvvel kevertet. (Tóth Árpád)
3. (rosszalló) Olyan <főleg mű, alkotás>, amely a természetestől, a harmonikustól bántó módon eltér rendsz. abban, hogy az elemeket természetellenes kapcsolatban v. elferdítve, túlzott arányokkal állítja elénk. Torz alak: a) visszataszító külsejű ember, ritk. állat; szörny; b) vmilyen tulajdonságot túlzott arányban s visszataszító változatban képviselő alak, személy; torz alakban: eltorzítva; torz firkálás, fénykép, rajz, szobor; a gótikus katedrális torz vízköpői; Bosch festményeinek torz figurái; lópatájú, szarvas torz alak. □ Ne vegyüljenek álmaid közé azon torz alakok, miktől reggel rettegni és sírni fogsz. (Kemény Zsigmond) Egyszer lepingálták krétával a fekete táblára furcsa torz alakban. (Jókai Mór) A bálványok torzak és nevetségesek. (Babits Mihály)
4. (elavult) Torzonborz. □ Egy hat láb magas irtóztató alak, torz szakálla, összenőtt szemöldei, tompa orra iszonyú állati erőre mutatnak. (Jókai Mór)
II. főnév (ritka, régies) (-ot), -a
1. Torz dolog. □ A torz az épen, mit nem tűrhetek. (Madách Imre)
2. Torz ábrázat, fintor; eltorzulás. □ Arcának vidor kifejezését villámgyorsan váltá fel ijedtség és torz. (Kemény Zsigmond) [A fiúnak] az arcán valami mosoly torza vibrált keresztül. (Kaffka Margit)