TEKERVÉNY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Hosszabb vonalat alkotó hajlatoknak egy erősen görbülő szakasza, éles görbülete. Az út tekervényei. || a. Vmely testnek szabályos v. szabálytalan tekeredése, hajlása begyűrődése. Az agy tekervényei.
- 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Megnyilatkozásban> nagyon bonyolult, a lényeget kerülgető kifejezés. □ Itt se költött versekkel, Se hosszas előbeszéddel nem késem s tekervénnyel. (Csokonai Vitéz Mihály) Hallván a sok tekervényt,csűrcsavart [= csűrést-csavarást], Szó-visszavágást, őrjöngtek belé. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- Szóösszetétel(ek): agytekervény.