CSITT mondatszó és főnév
I. mondatszó (ismételve is, ilyenkor nyomatékosabb)
1. (
bizalmas) <Csendet parancsoló, főleg a beszéd folytatását eltiltó, rendreutasító szóként:> hallgass(atok)! csend legyen!
Csitt (egy) szót se többet! □ Szólj, te szürke, szólj, te ráró. Béka, csitt! vagy hasba rúglak! (Vörösmarty Mihály) Ki mer moccanni és morogni, hogyha | Kompolti Péter ezt kiáltja: csitt! (Petőfi Sándor) Ágnes asszony, mit mos kelmed? | "Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet." (Arany János) Gergő sivalkodik. Csitt! mondja a török előkapva a dákosát. (Gárdonyi Géza) 11 (
ritka)
Csitt vmiről! □ De szűnj meg kis lantom, csitt a császárokról! | Elszakad a húrod, ne szólj nagy dolgokról. (Csokonai Vitéz Mihály) 12 (
ritka)
Csitt vmivel: hallgass (el), ne beszélj róla! □ Magyar költő, csitt a váddal! | Szépen fognak eltemetni. (Reviczky Gyula) || a. (
költői) <Főleg lírai versben, drámában: a költőnek v. a szereplőnek önmagához szóló figyelmeztetése, hogy hallgasson, v. hogy a figyelmet vmi váratlan eseményre, fordulatra terelje.> □ Megálljatok, tolvaj gazemberek! | Égesd meg őket, hold, temesd el, éj! | De csitt! ne hallja senki szavamat. (Vörösmarty Mihály) || b. (
bizalmas) Másoknak ne beszélj(en) a dologról! □ Jöjjön el estefelé. Lesz egy poharacska bor is. Aztán csitt. (Tolnai Lajos) b1
Csitt vmiről: □ Sok aggódásunk volt a napokban, komoly szülei gondok
de erről csitt. (Arany János) Kolduljatok, kaptok még,
Csirip, csirip, csip. | Hanem rólam csitt! (Móricz Zsigmond) || c. <Síró gyermek v. nő csillapítására.> □ Csitt, csitt, elég lesz a sírás. (Csiky Gergely) || d. <Zajjal, lármával járó tevékenység abbahagyására való felszólításként.> □ Csitt! ne zörögjön most, éppen csak most aludtak el [a vendégek]. (Jókai Mór) || e. <A beszéd halkítására való felszólításként.> □ Akkor meg kell őt ölni. Csitt! halkabban beszélj. Még a virágok se hallják meg, amid mondasz. (Jókai Mór)
2. (
költői) <Nyugtalanság, felindultság, indulat csillapítása közben használt csendesítő szóként.> □ Csitt, csitt, szívem. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Csitt balga szív s te dőre ajk, Ki ne magyarázd a sohajt. (Vargha Gy.)
II. főnév -et [ë] (személyragos alakban nem haszn.)
1. (
népies,
régies)
Csitt a neved!: hallgass! neked nincs jogod (köztünk) beszélni! □ Feleségem hallgass,
Mert a te neved Csitt. (népköltés) A grófok
parancsoltak, a papság neve Erdélyben csitt volt. (Tolnai Lajos)
2. A csitt szó mint hallgatást parancsoló szó. □ Ura fölemelvén ujját egy hadk csitt-el hallgatást parancsol. (Jósika Miklós)