Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSITT mondatszó és főnév I. mondatszó (ismételve is, ilyenkor nyomatékosabb) 1. (bizalmas) <Csendet parancsoló, főleg a beszéd folytatását eltiltó, rendreutasító szóként:> hallgass(atok)! csend legyen! Csitt (egy) szót se többet! □ Szólj, te szürke, szólj, te ráró. – Béka, csitt! vagy hasba rúglak! (Vörösmarty Mihály) Ki mer moccanni és morogni, hogyha | Kompolti Péter ezt kiáltja: csitt! (Petőfi Sándor) Ágnes asszony, mit mos kelmed? | "Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet." (Arany János) Gergő sivalkodik. – Csitt! – mondja a török előkapva a dákosát. (Gárdonyi Géza) –11 (ritka) Csitt vmiről! □ De szűnj meg kis lantom, csitt a császárokról! | Elszakad a húrod, ne szólj nagy dolgokról. (Csokonai Vitéz Mihály) –12 (ritka) Csitt vmivel: hallgass (el), ne beszélj róla! □ Magyar költő, csitt a váddal! | Szépen fognak eltemetni. (Reviczky Gyula) || a. (költői) <Főleg lírai versben, drámában: a költőnek v. a szereplőnek önmagához szóló figyelmeztetése, hogy hallgasson, v. hogy a figyelmet vmi váratlan eseményre, fordulatra terelje.> □ Megálljatok, tolvaj gazemberek! | Égesd meg őket, hold, temesd el, éj! | De csitt! ne hallja senki szavamat. (Vörösmarty Mihály) || b. (bizalmas) Másoknak ne beszélj(en) a dologról! □ Jöjjön el estefelé. Lesz egy poharacska bor is. Aztán csitt. (Tolnai Lajos) –b1 Csitt vmiről: □ Sok aggódásunk volt a napokban, komoly szülei gondok … de erről csitt. (Arany János) Kolduljatok, kaptok még, … Csirip, csirip, csip. | Hanem rólam csitt! (Móricz Zsigmond) || c. <Síró gyermek v. nő csillapítására.> □ Csitt, csitt, elég lesz a sírás. (Csiky Gergely) || d. <Zajjal, lármával járó tevékenység abbahagyására való felszólításként.> □ Csitt! ne zörögjön most, éppen csak most aludtak el [a vendégek]. (Jókai Mór) || e. <A beszéd halkítására való felszólításként.> □ Akkor meg kell őt ölni. – Csitt! halkabban beszélj. Még a virágok se hallják meg, amid mondasz. (Jókai Mór) 2. (költői) <Nyugtalanság, felindultság, indulat csillapítása közben használt csendesítő szóként.> □ Csitt, csitt, szívem. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Csitt balga szív s te dőre ajk, Ki ne magyarázd a sohajt. (Vargha Gy.) II. főnév -et [ë] (személyragos alakban nem haszn.) 1. (népies, régies) Csitt a neved!: hallgass! neked nincs jogod (köztünk) beszélni! □ Feleségem hallgass, … Mert a te neved Csitt. (népköltés) A grófok … parancsoltak, a papság neve Erdélyben csitt volt. (Tolnai Lajos) 2. A csitt szó mint hallgatást parancsoló szó. □ Ura fölemelvén ujját egy hadk csitt-el hallgatást parancsol. (Jósika Miklós)