Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
SZKÍTA főnév és melléknév (régies írva: scytha is)
I. főnév ..tát, ..tája A szkíták: a) (történettudomány) az ókorban Európa és Ázsia füves pusztáin, főleg a Fekete-tengertől északra élt lovas nomád népek. A görögök élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn a szkítákkal. b) (régies, irodalmi nyelvben) A magyarok és hunok közös őseinek tartott harcias, bátor keleti nép; szittyák. □ Béla íródeákja és Turóci bennünket a scytháktól származtatnak. (Csokonai Vitéz Mihály)
II. melléknév
1. (történettudomány) A szkíták (I. a) közé tartozó <személy>, rájuk vonatkozó, velük kapcsolatos <dolog>. Szkíta lovas, művészet; elemek, motívumok.
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Ősi, keleti magyar. □ Ő az aki magyar hangra tanítja az erdőket, Hangoztatja szkíta nyelven pergő versekkel őket. (Csokonai Vitéz Mihály)