Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
SZEGÉNYSÉG [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A szegény (I. 1) melléknévvel kifejezett egyéni v. általános társadalmi helyzet, állapot. Nyomasztó szegénység; nagy szegénységben él; kiemel vkit a szegénységből; szegénységre jut; szegénységgel küszködik. A szegénység vitte arra, hogy □ A szegénység, legalább a mostani világban, a szolgasággal határos. (Széchenyi István) Juhász legény, szegény juhász legény! | Tele pénzzel ez a kövér erszény; Megveszem a szegénységet tőled, De rádásul add a szeretődet. (Petőfi Sándor) Micsoda szegénység volt abban az időben a falun. Ma ezt el sem lehet képzelni. (Móricz Zsigmond) Ki látja | közületek, Nagyok, | a szegénységet, | melynek gyógyíthatatlan betegei vagyunk (Szabó Lőrinc)
2. Ilyen állapotban levő, ilyen helyzetben élő embereknek összessége v. vmely csoportja; szegény emberek. Falusi, városi szegénység □ A város elhagyottabb részében a szegénység húzta meg magát. (Petőfi Sándor) A szegénység a nádas után élt eddig, kosarat font, halászott. (Kaffka Margit) Én a szegénység tömegeit képviselem. (Móricz Zsigmond)
3. Vmiben, kül. vmely anyagi szükségletben való hiány. A környék, a vidék, az ország szegénysége fában, gabonában, sóban, ásványi kincsekben; a nép szegénysége anyagi javakban. || a. (átvitt értelemben,rosszalló) Hiány, fogyatékosság v. igénytelenség a szellemi, lelki élet v. tevékenység (vmely) terén. Lelki, szellemi szegénység. Ez a kijelentés nagy szegénységre vall. □ Gondos költő óvakodnék ismételni ugyanazon képet ugyanazon versben, mert szegénységre mutat. (Arany János)
Közmondás(ok): A szegénység nem szégyen (, csak kellemetlen): <rendsz. tréfás (önvigasztalásképpen)>.