SZERENCSÉTLENSÉG [ë-ë-e] főnév -et. (-ek), -e [e, ë, ë]
- 1. Szerencsétlen (3), súlyosan kedvezőtlen állapot, sors; balszerencse. Szerencsétlenségbe dönt vkit; szerencsétlenségre jut. Magára hagyta szerencsétlenségében. Szerencsétlenségre született. Szerencsétlenségében nem tudja, mit csináljon. □ Alkonyúló félben van már élte napja
S ő reá szegényre, a szerencsétlenség, Ő reá mostan mért legtöbb gondot és bajt. (Petőfi Sándor) Sopánkodni akart,
sírni egy verset a szerencsétlenségben. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Szerencsétlen (4) esemény. Szerencsétlenség érte, szakadt rá; szerencsétlenséget hoz vkire. □ "Nem annyira bűn volt, mint szerencsétlenség" | Válaszol a kobzos "ha te csak párbajban | Ölted meg a férjet, igaz viadalban." (Arany János) A kalmárt szerencsétlenségek érik, híre érkezik, hogy hajói elsüllyedtek. (Ambrus Zoltán) || a. Kül. váratlan, véletlen, előre nem látott végzetes esemény, súlyos csapás, baleset. Közlekedési szerencsétlenség; vasúti szerencsétlenség. Megdöbbentő szerencsétlenség történt. A vezető lélekjelenléte megakadályozta a szerencsétlenséget. □ Egy másik szerencsétlenség is történt: a villanyos elütött egy kis fiút. (Babits Mihály)
- 3. Szerencsétlenségére: a) az a szerencsétlenség (2a) történt vele, hogy
szerencsétlenségére a mély árokba zuhant. b) az a kellemtelen eset, baj történt vele, hogy
szerencsétlenségére elkésett.
- Szóláshasonlat(ok): (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Olyan, mint egy rakás szerencsétlenség: ügyefogyott, tehetetlen. Közmondás(ok): A szerencsétlenség nem jár egyedül v. magában: rendsz. több baj, csapás éri egyszerre az embert.
- Szóösszetétel(ek): bányaszerencsétlenség; tömegszerencsétlenség.