Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZAVALÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév -n v. -an
  • 1. Olyan, aki szaval. Verset szavaló színész; jól szavaló gyerek; farizeus módra szavaló polgári politikusok.
  • 2. Olyan, akit, amit nagy pátosz, túlzott taglejtések jellemeznek; deklamáló. Szavaló előadási mód, modor, stílus, színész, színjátszás.
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. Az a személy, aki bizonyos alkalmakkor vmely költeményt a nyilvánosság előtt művészi szándékkal, szórakoztatás végett előad. A szavaló a költemény előadásával sikert aratott. || a. Az a személy, aki hivatásszerűen foglalkozik versek, költemények előadásával. A népszerű szavaló önálló estet adott.
  • 2. (rosszalló) Az a személy, aki realisztikus tárgyú művet nem a mű jellegének megfelelő hangon, hanem deklamálva, a mű stílusával ellenkező pátosszal ad elő. Nem jó színész, inkább kiváló szavaló.
  • Szóösszetétel(ek): szavalóest; szavalókönyv; szavalóművész.
  • szavalói.