Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÁNALMAS melléknév -an, -abb
  • 1. Szánalmat érdemlő, szánalomra méltó. Szánalmas állapotban van; szánalmas képet, látványt nyújt. Szánalmasan nyöszörgött. □ Szánalmas rongyokat Viselsz. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az apjuk… észben is megfogyatkozott, szánalmas, totyogós öreg ember… (Kaffka Margit)
  • 2. (rosszalló) Megjelenésével, szereplésével szánalmat keltő, igen csekély értékű, gyatra, gyenge <személy>. Szánalmas alak, előadó, koldus, művész, színész, szónok. || a. Szánalomra indítóan, szánalmat ébresztően gyenge (minőségű). Szánalmas alakítás, dadogás, szónoklat, vers. || b. Sajnálatosan csekély jelentőségű, értékű. Szánalmas teljesítmény, végeredmény. □ A szánalmas kis tanulság, | amit szereztem, annyi csak, | hogy: ember, rejtsd el magadat! (Szabó Lőrinc)
  • 3. (ritka) Szánalmat kifejező. □ Kálmán szánalmas arccal tekinte Juliára. (Jókai Mór)
  • szánalmasság.