STRÓFA főnév ..fát, ..fája (
régies írva: stropha is) (
elavulóban)
Versszak, szakasz.
Alkaiosi strófa; négysoros strófa. □ Szentmarjay hangosan fütyölé el a Marseilli marsot s annyiszor, amennyi strófája az éneknek volt. (Kazinczy Ferenc) Megeresztette azt a szép bariton hangját, s rágyújtott, hogy "Lekaszálták már a rétet"
Elénekelte ő ezt a strófát tizenkétszer is, mert valószínűleg igen passzolónak találta a maga életére. (Móricz Zsigmond) || a. (
ritka,
bizalmas) Dalszöveg, vers.
Tudok erre is egy strófát.
- Szóösszetétel(ek): strófaszerkezet.
- strófájú; strófás.