Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SEJ [e v. ë v. ë] indulatszó, (tájszó)séj
  • 1. <Mulatás, tánc közben használt kurjantásban.> Sej, sose halunk meg!
  • 2. <Népdal, népies műdal, népszerű nóta szövegében haszn. réjaként, a vers ritmusától független felkiáltásként; jókedv, mulatáskor jelentkező emelkedett hangulat kifejezésére.> □ A ködmönöm bürgebőr, bürgebőr, A bundám is bürgebőr, bürgebőr. Sej! bürgebőr! (népköltés) De hogy itt ne virradjunk, Hazafelé ballagjunk Billegjünk és ballagjunk – sej! Mög-mögálljunk, itassunk. (Gárdonyi Géza) A betyárnak nem volt szabad se félni, se aggódni. Aki betyár, az lovon jár – így kellett dalolni – séj daruszőrű paripán jár. (Móricz Zsigmond)
  • 3. Szomorú hangulatú népdalokban használt réjaként; a vers ritmusától független felkiáltásként. □ Béres vagyok, béres, béresnek szegődtem, Sej, itt az újesztendő, jön a szekér értem. (népköltés)