A magyar nyelv értelmező szótára

ROSSZ melléknév és főnév, (régies) rosz

• I. melléknév -ul, -abb
• I. Életszükségleteink szempontjából, gazdasági, technikai szempontból kedvezőtlen, hátrányos, káros.
• 1. Olyan tárgy, anyag, jelenség), amely szervezetünkre v. vmely érzékszervünkre kellemetlenül hat. Rossz levegő, víz; rossz íz, szag; rossz idő, időjárás; rossz a szája íze vmitől: (átvitt értelemben is) vmely kellemetlen benyomás, bántalom, sérelem hatását még érzi; rossz szájízt ← hagy maga után, rossz szájíz marad utána az emberben; megérezte a rossz szagot: (átvitt értelemben is) megsejtette a bekövetkező kellemetlenséget, veszedelmet. □ Megérezte a rossz szagot …, mert hát, mi tagadás, az ő keze is benne volt a revolúcióban. (Mikszáth Kálmán) A rossz, ködös és esős idő. ellenére mindnyájunkban … jókedv csillogott. (Kuncz Aladár) Apám … utálta zaklatott | mesterségét. Ha rákopogtatott | éjjel, váratlan, az értesítő, | hogy új fordába vigye (jó idő, | rossz, tél, nyár: mindegy!) – nagykeservesen | indult. (Szabó Lőrinc) || a. Fogyasztásra alkalmatlan, élvezhetetlen <étel, ital, élvezeti cikk>. Rossz főzelék, hal, hús; rossz bor, sör, víz; rossz dohány, szivar. □ Rossz kenyerem földhöz vágni, | jó szeretőm megríkatni … | s ha világ a számadásom, | úgy itt hagyni, sose lásson… (József Attila)
• 2. Általában az emberi természetre kedvezőtlen; vágyainknak, igényeinknek, szükségleteinknek meg nem felelő. Rossz élelmezés, ellátás, konyha, koszt; rossz dolga, élete, sora, sorsa van; rosszra fordít vmit; rosszra fordul vmi. Rossz helye van. Rossz hely jutott neki. Rossz helyen van ott. Rossz vége lesz a dolognak. □ Betegsége a … sok izgalom folytán rosszabbra fordult. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmely kívánságnak, érdeknek, célnak meg nem felelő; kedvezőtlen, hátrányos, alkalmatlan, nem célravezető. Rossz helyen keresgél, tapogat; rossz helyen ← tapogatódzik; rossz helyen áll; rossznak gondol, mond, tart, vél vmit; rossz helyre → megy; rosszul → áll vkinek; rosszul → jön vmi (vkinek); rosszul jön ki (→ kijön) vmi. De rossz, hogy nem ég a lámpa. || b. Olyan <időszak>, amelyben baj, bosszúság, kellemetlenség, szerencsétlenség ér vkit, ill. amely vmilyen szempontból kedvezőtlenül telik el vki számára. Rossz napja van vkinek: a) olyan n., amelyen rosszul mennek a dolgai; b) olyan n., amelyen rossz hangulatban van, nehezen hajlik a kérésre, nem engedékeny; rájött a rossz órája: olyan hangulatban van, hogy nem lehet vele boldogulni. Rossz gyermekkora volt. Attól fél, hogy rossz öregkora lesz. □ Ma rossz napom van, de ön … tőlem nem ijed meg. (Vas Gereben) Rájött a rosszabbik órája. (Mikszáth Kálmán) || c. <Az életviszonyok, a társadalmi élet szempontjából kedvezőtlen, szerencsétlen idő, időszak, állapotok. Mohács után rossz kor következett hazánkra. □ Mert mozogjon avagy álljon E parányi föld veled, … Sem nem rossz az, sem nem jó: Mind csak hiábavaló! (Kölcsey Ferenc) Rosz időket érünk, Rosz csillagok járnak. (Arany János) Szegényember sír-rí a börtönben … Nincs a gyerek már a rossz világban. Jobb sora lesz, hajh, vizi-világban. (József Attila)
• 3. (Anyagi, gazdasági szempontból) nem kedvező, hasznot nem hozó, hátrányos. Rossz kereseti lehetőség; konjunktúra ←. Rossz termés mutatkozott. Rossz volt a tavaszi vásár. Rossz üzletet csináltál. □ A sok papír, tinta, bélyeg kárba veszett. Rossz üzlet. (Csiky Gergely) || a. Bizonyos növények termesztésére alkalmatlan, terméketlen <talaj>. Rossz ez a talaj cseresznyének. □ A katángfalviak szegények, rossz határuk van. (Mikszáth Kálmán) Téptem gazt és virágot, Mi itt e rossz rögön kihajt. (Tóth Árpád) || b. <Gazdasági szempontból> kedvezőtlen, káros idő, időjárás. Az idén rossz idő járt a dinnyére. || c. Elértéktelenedett, csekély vásárló, ill. forgalmi értékű <pénz, értékpapír>. Rossz pénz: a) csekély vásárló értékű p.; b) forgalomból kivont v. hamisított érme, bankjegy; c) (átvitt értelemben, ritka, tréfás) semmirekellő, hitvány ember. Szóláshasonlat(ok): ismerik, mint a rossz pénzt ←. □ Ha rátekint Meglátja rögtön, hogy afféle rossz pénz … (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
• 4. <Életünknek, sorsunknak v. vmely adott helyzetnek további alakulása szempontjából> kedvezőtlen, hátrányos, ill. ilyen alakulást jelző, ígérő (mozzanat, tény). Rossz hír, jel; rossz álom: a) kellemetlen, zavaró, félelmetes álomképekben jelentkező á.; b) <babonás hiedelem szerint> kedvezőtlen jelnek magyarázható á.; rossz alakulás, fordulat; (a) legrosszabb esetben; rossz órában, rossz csillag ← v. csillagzat ← alatt született; ez → régen rossz → régen rossz neki. De rossz, hogy éppen most késtél! □ Mikor aztán Bence hazajött rossz hírrel, Hogy láncon a kobzos, beszélt is az őrrel: Toldi meg is rettent. (Arany János) Kergettem a labanchordát, Sirattam a szivem sorsát, Mégsem fordult felém orcád | Rossz csillagú Magyarország. (Ady Endre)
• 5. Kellemetlen élményektől megzavart <lelkiállapot>. Rossz hangulat, kedv; rossz hangulatban, rossz kedvében talál vkit; rossz a lelkiismerete: bántja a lelkiismeret; rosszul → esik neki. □ A két asszonyság … együtt ült az asztalnál …, mind a kettő rossz hangulatban volt. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen lelkiállapotra valló, kedvetlenséget, nemtetszést kifejező, barátságtalan. Rossz arcot → vág vmihez; rossz képpel fogad vkit: barátságtalanul f. vkit. □ Vendég ha jön, … hozz bort és serleget, Rosz képedet hagyd kinn. (Jókai Mór)
• II. A társadalmi élet szempontjából kedvezőtlen, az erkölcsi követelményekkel ellenkező.
• 1. Erkölcsi tekintetben helytelen, erkölcstelen <cselekvés, eljárás, magatartás>. Rossz cselekedet; rossz útra → lép; rossz útra → tér; rossz útra → téved; rossz útra → visz v. csal v. csábít; rossz ügybe keveredik. □ A szíve összeszorult arra a gondolatra, hogy ő valaha másé legyen, mint a Miskáé, aki most olyan rossz útra lépett. (Mikszáth Kálmán) || a. Másoknak ártani szerető, bajt okozó, mások irányában ellenséges magatartású <személy>. → Áldott rossz ember; rossz csont ←; rossz szomszédja van; rossz lélek: a) gonosz ember; b) (vallásügy) kísértő, sátán; a rossz nyelvek ←; rossz szív(ű): könyörtelen, részvétlen (ember, ill. lélek); rossz természet(e van): a) összeférhetetlen, kellemetlen ember; b) saját magának is bajt okozó tulajdonságai) vannak); uralkodik rossz természetén ←. □ Férhez mentem volna, rossz uram lett volna, Mástól féltett volna, sokszor megvert volna. (népköltés) A rosz vén mostoha ekkép gondolkodott … "Megnézem, mit csinál? ha henyél: jaj neki!" (Petőfi Sándor) Nem lehet az rossz valaki, Akit annyian űztek, téptek. (Ady Endre) De én sírok, kiáltozom: | szeress: ne legyek rossz nagyon – | félek a büntetéstől. (József Attila) || b. Nehezen fegyelmezhető, rendetlen, pajkos, csintalan <gyermek>. Rossz posztó ←. Ne légy már olyan rossz, mert kikapsz. || c. Ellenséges szándékra valló, ellenséges indulatból fakadó (magatartás, megnyilatkozás). Rossz fogadtatás; rossz néven vesz vmit: sértőnek, bántónak talál vmit;. Rossz nyelve ← van; rossz szemmel néz vkire: ellenséges indulattal van vki iránt; egy rossz szó ←sem volt v. esett soha köztük; a szónak rossz v. (legrosszabb) értelmében: vmely kifejezés, fogalom legkedvezőtlenebb árnyalatának értelmében. □ Érzékeny, fáin nevelésű embernek elég sokszor egy rossz tekintet. (Jókai Mór) Egy rossz szó nem sok: köztünk nem esett. (Reviczky Gyula)
• 2. Erkölcstelen, kicsapongó életet élő <nő>. Rossz asszony, nő; rossz lány ←; rossz személy. □ Mily rossz, romolt fajnép [= fajzat] a mostani, Ha férfi s nő együtt van. (Vörösmarty Mihály) Rossz fiúk után a rossz lányokat | ismertem meg. Csak a tanyájukat | s a hírüket. (Szabó Lőrinc) || a. Ilyen személyre valló. Rossz életű, erkölcsű; rossz a vére: kicsapongó, parázna természetű. □ Azt hitted, hogy a lányaim rossz életűek … (Tolnai Lajos) || b. (népies) Rossz betegség: bujakór.
• 3. Olyan (kapcsolat, viszony, amelyet bizalmatlanság, ellenségeskedés, harag v. más körülmény tesz nehezen elviselhetővé. Rossz házasság; rossz szomszédság; rossz lábon ← áll vkivel.
• 4. Vkinek a becsületére, vminek az értékére nézve kedvezőtlen, ártalmas. Rossz híre van; rossz hírbe hoz vkit; rossz hírét költi(k); rossz sajtója ← van; (átvitt értelemben) rossz szél fúj vki felől: kedvezőtlen híreket, elítélő véleményt lehet hallani róla; rossz színben tűnik fel vki; rossz színben tüntet fel vkit; egy rossz szót sem mond vkire: nem mond róla semmi kedvezőtlent; rossz véleménye van, rossz véleményt mond vkiről. □ Csitt! fogd be a szád! egy rossz szót se mondj E bölcs, eszes, nagy férfiakra. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ocskay László uram felől rossz szél fúj. (Jókai Mór) No Kelemen, kendnek is rossz hírét viszi ám a kakukk a zágoni lányokhoz. (Móra Ferenc)
• 5. Neveletlenségre, udvariatlanságra valló, nem megnyerő. Rossz modor, viselkedés.
• III. A maga nemében v. vmely szempontból kifogásolható, tökéletlen; értéktelen.
• 1. <Vmely hiányosság, ill. romlás következtében> céljának, rendeltetésének meg nem felelő <anyag, eszköz, szerv, intézmény>. Rossz festék, papír, szén, szövet; rossz gramofon, látcső, szerszám; rossz cipő, kabát, kalap; rossz fog; rossz iskola, színház; rossz közlekedés; rossz vasúti összeköttetés; rossz szervezés; rossz füle van: a) nem hall jól; b) nincs zenei hallása; rossz a gyomra: a) elrontotta a gyomrát; b) gyenge, beteges a gyomra; rossz szeme van: (átvitt értelemben is) vminek a helyes meglátására, megítélésére képtelen; rossz szíve van: (átvitt értelemben is) önző, részvétlen, könyörtelen; rosszul jár: <óra> nem a pontos időt mutatja; rosszul → szaporít; rossz szigetelő: jól vezeti az elektromosságot; rossz hővezető: nem vezeti jól a hőt. □ A gazban rossz ladik, melynek gazdája nincs. (Tompa Mihály) Voltam trubadur, voltam bajnok, Rossz hátgerincem százszor hajlott. (Ady Endre) A kutya alól kihúzta a rossz köpönyeget, magára kapta nadrágnak, kabátnak. (Móra Ferenc) Zörg az ág és zug a szél | cigányasszony útrakél | feje piros keszkenős | zsír haján a rossz kenőcs. (Babits Mihály) || a. <Fejletlensége v. leromlott állapota miatt> a kívánalmaknak meg nem felelő v. hasznavehetetlen <állat>. Rossz borjú, ló, tehén. Két rossz csirkét hozott. □ Némelyik négy ficánkoló lovon jött, másik két rossz gebén. (Mikszáth Kálmán) || b. Olyan emberi képesség, amely nagyobb teljesítményre v. bonyolultabb, finomabb munkára nem alkalmas. Rossz az emlékezőtehetsége, a hallása; rossz nyelvérzéke, színérzéke van; (átvitt értelemben) rossz feje van: nem jó a felfogó képessége; értelmi képességei igen gyengék; rosszul → kapcsol.
• 2. Olyan (személy, aki vmely hivatás, szerep betöltésében, vmely feladat megoldásában, vmely tevékenységben nem tanúsít elegendő lelkiismeretességet, jártasságot, ügyességet. Rossz diák, orvos, tanár, tanuló; rossz hadvezér, politikus; rossz apa, anya, szülők; rossz férj, feleség; rossz játékos, kártyás, úszó; rossz fizető: nagyon sokat kell várni, míg megfizet vkinek vmit. □ Bocsáss meg bajtárs, rossz alvó vagyok. (Vörösmarty Mihály) Úgy anyám! … Ójad fúvó széltül drága gyermekedet … Igy sirattad mindig, én ha mondtam néha: Hogy parasztnak is rosz, lebzsel kész-akarva, Noha birna dolgot, mert erős, mint marha. (Arany János) Egy rossz költő mily megindító … | Megkopva és őszön bandukol. (Kosztolányi Dezső) Nagyon fájdalmas volt, hogy a feleségem … felnyitotta a szememet, hogy az édesanyám a legrosszabb gazdasszony a világon. (Móricz Zsigmond)
• 3. Betegségre valló, beteg emberre jellemző. Rossz színben van: halvány, sápadt; rossz bőrben ← van; rosszul van: a szervezet működési zavarával járó kellemetlen érzés, fájdalom bántja. □ Rossz bőrben van. Nem él az soká. (Kosztolányi Dezső) Rosszul érezte magát. Émelygett. (Hunyady Sándor)
• 4. Olyan külső testalkat, testrész, amely vonalaival, formáival nem kelt tetszést; nem tesz jó hatást. Rossz alakja, arca van; rossz külsejű ←.
• 5. Vmely követelménynek, normának, szabálynak v. kialakult hagyománynak meg nem felelő. Rossz ízlés, szokás; rossz írás: rendetlen, nehezen olvasható í.; rossz mérték: hamis m.; rossz magyarsággal beszél. □ Ki volt e lény, aki Oly rossz világitásban is Megismeré a kép becsét … Ki volt ez? … a kastély kisasszonya. (Petőfi Sándor) || a. <Művészi, esztétikai szempontból> nem sikerült, nem tetsző, értéktelen <művészi alkotás>. Rossz színdarab, vers; rossz kép, szobor. Rossz a darab zenéje. □ Üljünk le itt e szép árnyas padon S nézzük mi olcsón és mi jól mulat Savanyu borral s rossz zenével a nép. (Madách Imre) || b. Ízléstelen, sületlen, nem tetsző <élc>. Rossz vicc. Rossz tréfa volt.
• 6. Vmely adott helyzetben nem megfelelő, helytelen, téves. Rossz címzés; rossz irányban indul; rossz helyen jár; rossz kártyára v. lóra tett: (átvitt értelemben is) elvétett vmely fontos lépést, nem helyesen választotta meg az eszközt, alkalmat, lehetőséget. Rossz helyre ment a levél. Rossz villamosra szállt. □ "Tán rosz helyen járok," gondolta magában, És a kilincs megint volt már a markában. (Petőfi Sándor) Rossz nyomon indultak. (Mikszáth Kálmán)
• 7. (ritka) Csekély értékű, értéktelen. □ Ő csorda számra tartja gyülevész | szolgáit … s mi egy rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. (Katona József) Tisztességes vendéglői szobát lehet kapni – naponként egy pár rossz forintért. (Tolnai Lajos)
• 8. (bizalmas) Nem rossz: a) elég jó. [No, milyen a darab?] – Nem rossz. b) (tréfás) nagyon is jó. Nem rossz ez a borocska.
• II. főnév -at, -a
• I. Hátrány, kár, ill. vmely szempontból kedvezőtlen, hátrányos, káros, nem célravezető dolog.
• 1. Általában vkire vmely szempontból kedvezőtlen, hátrányos, káros dolog, helyzet, körülmény, sors. A kisebbik, a nagyobbik rossz; szükséges rossz: kellemetlen, sőt bizonyos tekintetben káros, de a dolgok rendjénél, természeténél fogva elkerülhetetlen dolog; jóban, rosszban együtt van, összetart vkivel, kitart vki mellett; bőven kijut neki a rosszból; kiveszi a részét a rosszból; elég (volna) már a rosszból; rosszra → gondol; a legrosszabbra gondol; el van készülve a legrosszabbra; rosszra vezet, visz vmi: kedvezőtlen erdménnyel jár; rosszat akar vkinek; rosszat álmodik; rosszat hoz, okoz vmi; rosszat, rosszakat kíván vkinek; rosszat → sejt; rossztól fél; rossztól, a legrosszabbtól tart. □ De kérem, hadd tudjam, kegyelmes úr, Mi az mi érhet, legroszabb … (Arany János–Shakespeare-fordítás) Az öregség nem olyan szörnyűséges és határozott rossz, mint ahogy messziről látszik. (Kaffka Margit) Jó a virágnak … De jaj, az ember mennyi rosszat ér Rossz élete alatt! (Tóth Árpád) || a. Vkire vmely szempontból kedvezőtlen hír, ítélet, vélemény. Rosszat beszél, gondol, hall, terjeszt vkiről; rosszat mond vkire, vkiről; minden rosszat ráfog, ráken, rákiált vkire. □ Szegény Tisza, miért is bántjátok? | Annyi rosszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója. (Petőfi Sándor) "Nincs szíve" – csak ennyit felel utoljára –, De nem mondok rosszat királyom anyjára." (Arany János)
• 2. Vkinek kára, hátránya. Rosszat tesz vkinek: a) vmi vkinek kárára, hátrányára van; b) vki vkinek kárt, hátrányt okozva cselekszik. Nem csinált nekem ez az ember semmi rosszat. □ Nem kivánja roszad a vezér … (Arany János) A betyárok nagyon rosszat tettek a felszabadítást követelő népnek. (Móricz Zsigmond)
• 3. (népies) Fájdalom, fájás, betegség kül. bujakór. □ Úgy kenesd meg hátadat, Majd kiáll a rosz belőle. (Jókai Mór) || a. (népies) <Káromkodásban:> a rossz törjön ki! Verje ki a rossz!
• II. Az erkölcsi jó ellentéte, ill. erkölcsi szempontból megrovandó személy, cselekedet, magatartás.
• 1. Az, ami erkölcsi tekintetben megrovandó; az erkölcsi jó ellentéte. Az erkölcsi rossz; a jó és a rossz dualizmusa. A rosszat könnyebb követni, mint a jót. □ Erkölcsi jó s rossz közt külömbséget nem tett. (Csokonai Vitéz Mihály) Jóról és rosszról nem gondolkozom, csak szenvedek én és csak dolgozom. (József Attila) || a. (népies) <Vallási felfogás szerint:> a gonosz lélek, sátán, ördög. Megkísérti a rossz.
• 2. Másoknak ártani szerető, ellenséges indulatú, erkölcsi tekintetben megrovást érdemlő személy. A jók és a rosszak. Ellene törtek a rosszak. Rosszakkal ne barátkozz! || a. (kissé népies) Romlott, züllött, korhely, hitvány ember, főleg férfi. A falu rossza; a világ rossza. □ Bepanaszlom az Istennek magának Mért tartanak engem világ rosszának. (népköltés) || b. (iskolai) Csintalan, rendetlen gyerek. Rosszak: azok, akiket a vigyázó felír helytelen viselkedésük miatt.
• 3. Laza erkölcsisére, ellenséges szándékra valló, másoknak erkölcsileg ártó cselekedet; bűn. Rosszra csábít vkit; rosszra vetemedik; rosszat tesz; irtózik a rossztól; jóért rosszal fizet. □ A rossz, mit ember tesz, túl éli őt; A jó gyakorta sírba száll vele. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Kiváncsiság bűnnek fele, A rosznak már nézése ront. (Arany János) || a. Ellenséges, ártó terv szándék. Rosszban → jár; rosszban → járó ember; (vmi) rosszban → sántikál; rosszban töri a fejét: azon gondolkodik, hogyan árthatna vkinek; rosszra magyaráz, vél vmit; rosszat forral, tervez. □ Össze az agg ember rogya két térdére, Kegyelmet urától szava miatt kére … | Hogy Bendeguz és Rof élő tanu benne; | … Volt-e húnok iránt ő valaha rosszal, Tettben avagy szóban valamely gonosszal. (Arany János) Nem rosszból teszik ők azt! Nem tudják azok, kérem alássan, hogy kicsoda … (Mikszáth Kálmán)
• III. Vminek értéktelenebb v. kedvezőtlenebb, nehezebb része.
• 1. (csak birtokos személyragos alakban) Vminek az értéktelenebb, hasznavehetetlenebb, ill. legértéktelenebb, leghasznavehetetlenebb része. A termés, a gyümölcs rossza; a rosszából szed; a rosszát válogatja. □ Az effélének a legjava is csak árnyék, s a legrosza nem legroszabb, ha képzelődés pótolja. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. jelzői használat(ban) (csak birtokos személyragos alakban) (népies) A többinél rosszabb. A rossza szilvából adott neki egy marékkal.
• 2. (irodalmi nyelvben, választékos) Rosszak rossza: a többiek között a legrosszabb személy. □ Ariphrades, a rossz ember, készakarva rossz … S nem elég, hogy rosszak rossza: hozzá újat is talált: Mert a nyelvét bujasággal rútul megfertőzteti. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
• 3. (csak birtokos személyragos alakban) Vminek a legkellemetlenebb, a legnehezebben elviselhető része. A rosszán v. a legrosszabbján már túl vagyunk.
• Szólás(ok): ld. fa; ló; pénz; vér.
• Szóösszetétel(ek): rosszfajta; rosszképűség.
• rosszacska.