Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (történettudomány) <A céhrendszerben> a legény által mestervizsgájára készített mintadarab mesterremek. Remekbe v. remekben: (átvitt értelemben is) abban a nemben kiváló, szinte tökéletes formában <csinál, készít vmit>; remekbe dolgozik: kiválóan, nagyszerűen d.; remekbe készül. □ A derék ifjú éppen remekét végzé be. (Jókai Mór) [A vedret] a kékkői asztalos csinálta remekbe. (Mikszáth Kálmán) Csinál nekem egy kocsit. Az, tudja, egészen olyan legyen, mint a rendes magyaros kocsi, hanem annak minden darabja remekbe legyen faragva. (Tömörkény István) || a. (történettudomány) A mesterek előtt tett vizsga, amelyen a remeket bemutatták. Leteszi a remeket v. remeket tesz. □ No majd meglátjuk, hogy le tudod-e tenni a remeket. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) A művészi alkotó tevékenységnek olyan terméke, amely egyesíti magában annak a nemnek legkiválóbb tulajdonságait; mestermű. Az irodalom, a művészet remekei; szónoki, költői remek; remek a maga nemében; remeket alkot, teremt. □ A nagyra szülötteket Naggyá lenni kaján végzet irígyeli: Félig kész remekek között Pályájok derekán hullnak idő előtt. (Vörösmarty Mihály) A rengeteg nagy templom remeke az építő művészetnek. (Gárdonyi Géza) És megnézem a régi mestereknek Száz remekét amelyen elmerengett tekinteted (Juhász Gyula) || a. (gyakr. tréfás v. gúnyos) Vmely általános nem tulajdonságait magában összesűrítő vki, vmi. □ Amely kevés időt együtt élhetének, Abban az egyesség remeki levének. (Csokonai Vitéz Mihály) A cigányleány remeke volt az asszonyi rútságnak. (Jókai Mór)
3. (vadászat) A rőt vad háta.
II. melléknév -ül v. (-en), -ebb [e, e] (kissé bizalmas)
1. A maga nemében egészen kiváló; nagyszerű, pompás. Remek alkotás, ember, épület, szobor, szónok, társalgó, vers. Remek feje van a gyereknek. Remek küzdelmet vívott. Remekül beszél oroszul. Remekül úszik. □ Ellenben, ha a hegy igazán megvolna: Akkor a mi tervünk ugyan remek volna! (Arany János) Remek teste elnyúlt a napban. (Tóth Árpád) Az édesapám kitűnően írt és fogalmazott Számolni remekül tudott. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan, ami nagyon kellemes érzést kelt. Remek este volt. Remekül mulattak.
2. (határozóként, melléknév v. némely határozó fokozására) Nagyon-nagyon, igazán. Remek jól éreztük magunkat. □ Oly remek szép nincs több a világon (Vörösmarty Mihály) A könyv piros volt, remek szép piros. (Móricz Zsigmond)