SZERZETT [ë-ë v. e-ë] melléknév
Általában olyan, mait, akit vki, vmi szerzett (17). Szerzett diploma, ismeretek, pénz, vagyon; szerzett ellenségek, tapasztalatok; vhogyan v. vmivel szerzett bánat, gond, öröm; szerzett alkalom; vkitől szerzett béke, törvény, vers, zenemű; szerzett jog: az a jog, amely jogszabály, bírói ítélet, hatósági határozat v. jogügylet alapján illett meg vkit. □ Fegyvere, jól szerzett neve vesszen kárba! (Arany János) A titkos írásjegyekkel szerzett leveleket betűzgeté. (Jókai Mór) Könnyen szerzett jószág hamar elvész. (Eötvös Károly) || a. Nem vele született, nem örökölt <képesség, tulajdonság>. Szerzett betegség, hajlam.