Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki szerelmet (1) érez vki iránt. Szerelmes diák, ifjú, leányka; szerelmes vkibe; a bolondulásig, fülig, halálosan, őrülten szerelmes vkibe; szerelmes a szakácsnő: elsózta az ételt, aki főzte. □ Szerelmes volt a legény fülig. (Vas Gereben) Egész életemben ugyanilyen módon voltam szerelmes rettenetesen túlbecsültem a nőt, akit szerelemre kiválasztottam. (Móricz Zsigmond)
2. Szerelemmel (1) teli <szív, lélek, érzés>. A szerelmes szív mindent megbocsát. □ Oly szerelmes érzés | csillámla kedves könnyeidben. (Katona József) Amerre Marci járt, volt harang szólása, | Sok szerelmes szívnek hangos dobogása. (Petőfi Sándor) Szerelmes lelkem kilehelve, | Éloa! szép neved sóhajtom. (Komjáthy Jenő) || a. Szerelemre (1) valló, szerelmet sugárzó, szerelmet éreztető. Szerelmes pillantás. Szerelmes szavakat suttogott a lány fülébe. || b. Szerelembe ejtő. □ Régmult virágok illata Bódít szerelmesen. (Ady Endre)
3. Szerelemmel (1) kapcsolatos, rá vonatkozó, vele foglalkozó. Szerelmes gondolatok, órák; szerelmes történet, vers. □ Munkácson szerelmes levelek írása által enyhíteném nyomorúságomat. (Kazinczy Ferenc) Ezen időben írta Heliodór az első szerelmes könyvet. (Katona József) Híres költőnő lett. Szép, furcsa szerelmes verseket ír. (Kaffka Margit) || a. (film, színház) Szerelmes szerep: olyan sz., amelyben a színész szerelmest (II. 1) játszik. || b. Szerelmes színész: ilyen szerepeket játszó sz.
4. Könnyen szerelemre lobbanó, gyulladó. Szerelmes természetű.
5. (rendsz. állítmányi haszn.) Vmihez rendkívüli vonzalommal, szeretettel ragaszkodó, vmit rendkívül szerető, kedvelő. Szerelmes a szakmájába; szerelmes az irodalomba. □ A boldogtalan annyira szerelmes volt a csizmába, hogy abban akart másvilágra menni. (Vas Gereben) Az én apám beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen. (Ady Endre)
6. (régies) Nagy szeretettel szeretett <személy>. □ Szerelmes gyermeked lesz gyászos árvává. (Csokonai Vitéz Mihály) Jaj, szerelmes öcsém, boldogtalan Endre! (Arany János) Hát az én szerelmes uramról hallott-e valamit kegyelmed? (Gárdonyi Géza)
7. (régies) Nagy szeretetből fakadó, eredő; nagy szeretetre valló. □ Szilágyi | Örzsébet | Levelét megirta; Szerelmes Könyével Azt is telesirta. (Arany János) Kicsi országom Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségében, szerelmes gondban Szomorúan magyar. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vki iránt szerelmet (1) érző személy. Boldog, boldogtalan szerelmes. □ Minden szerelmes felteszi, hogy az ő sebének oka a szépség. (Csokonai Vitéz Mihály) Ez régi dalja a szerelemeseknek: Azt tartja mind, hogy ő fedezte fel A szenvedélyt. (Madách Imre) Tabódy Endre más volt, izgalmas, heves, fiatal. Követelő szerelmes. (Kaffka Margit) || a. A szerelmesek: két személy, akik egymásba szerelmesek, v. akik nagy szerelemben együtt élnek. A szerelmesek végre egymáséi lettek. A szerelmesek boldogan élnek otthonukban. || b. Az, aki v. (ritka) ami iránt szerelmet érzünk. Végre elvette szerelmesét. Szerelmeséhez mindig hű maradt. □ Ki menti meg szivem szerelmesét? (Vörösmarty Mihály) Rab szíveink örök szerelmese. A nagy világ minket hiába hív! (József Attila)
2. (film, színház, elavulóban) Az a színész, aki a fiatal szerelmes férfi szerepét szokta alakítani. □ Az első szerelmes fizetése akkor 30 bankó forint [volt]. (Jókai Mór)