Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÁKAP
RÁMEGY
RÁMOND
RAPSZÓDIA
RAPSZODIKUS
RÁSPOLY
RECECE
RECITÁL
REFRÉN
REGÉNY
REGGELIZIK
REMEK
REMEKEL
REPÜLŐ
RESTELL
RÉSZLET
RÉSZVÉT
RIADÓ
RIGMUS
RÍM

REFRÉN [ë v. e] főnév -t, -ek, -je [ë, e] (irodalomtudomány)
  • 1. <Többszakaszos vers, dal szakaszainak a végén> megismétlődő verssor(ok) v. dallamrész. (Pl. Petőfinek Szülőföldemen c. versében: Cserebogár, sárga cserebogár) □ De nini! most veszem csak észre, Hogy nem az őszrül zeng dalom! | Sebaj, azért én az egészre A refrént rácsapom. (Reviczky Gyula) Ne gondolj napra, évre, | hol vannak ők, ne kérdje szó, | felel a refrén visszakérdve: | de hol van a tavalyi hó? (Szabó Lőrinc–Villon-fordítás) || a. (átvitt értelemben) □ Emlék lett, édes, ékes, Refrén örök zenéhez … (Juhász Gyula)
  • 2. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Gyakran v. folytonosan, gépiesen, unalomig ismételt mondás, figyelmeztetés, intelem v. panasz. Mindig ugyanaz a refrén: miért szívod azt a sok cigarettát?! refrénes, refrénű.