PINCÉR főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e]
Vendéglátó ipari (szakképzett) dolgozó, aki a megrendelt ételt, italt felszolgálja; felszolgáló. Pincér, fizetek! Pincér, kérek egy korsó sört! □ Az öreg pincér se gyanítja, Hogy versbe legyen kanyarítva. (Arany János) Az étkezőkocsi barna kabátos pincérei
szolgálták ki
(Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. pincérhad; pincérlány; pincérszámla; 2. fizetőpincér; főpincér; szobapincér.
pincéri; pincérkedik; pincérség.